Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

IX. Adományai

51

2-szer, 3-szor is, az utolsó barázdáig megnézett, megvizsgált s nem volt oly kedvező vagy kedvezőtlen körülmény, mely figyelmét kikerülte volna. Mennyire szem előtt tartotta a vallásközönség érdekét e vásároknál is, arra nézve nem hallgathatok el egy az alamori vásár megkötésénél 1889. szeptember 27-ikén felmerült mulatságos és jellemző esetet. A vásári szerződés pontozatát Benkő Mihály már szinte megírta, mikor Berdének a szobabeli egyik bútordarab után a másik jutott eszébe, az eladó fiatal Teleki László gróf rendre mindenik átadásába beleegyezett. Utoljára egy szekrényre került a sor, melyre ez aprólékosságokon eddig mosolygó gróf kijelentette, hogy azt nem adhatja, mert az az ispáné. »Már pedig szekrény nélkül — felelte Berde — nem kell az egész birtok.« Erre a gróf »legyen hát vége a vásárnak« felkiáltással; a kicsinyes kötekedés miatt türelmét vesztett és magában boszankodott Benkő a tolinak asztalhoz csapásával feugrott, mit követett Berde is és hárman 3 felé iramodtak. A fergeteget a hideg vérrel helyt maradt Albert Dénes úgy csendesítette le, hogy megígérte Berde bátyánknak, hogy csak térjen vissza, mert neki éppen egy olyan szekrénye van heverőben, s azt azonnal átadja. IX.

IX. Adományai.

Berdét általában olyan embernek hitték és hirdették, a ki embertársain segíteni nem kívánt; pedig a mint feljegyzései, irományai közt megtalált kérő és köszönő levelek mutatják, nemcsak igen sok embernek — köztük magas ranguaknak is — adott minden kamat nélkül kölcsönt, hanem számos szerencsétlent, a segélyezésre valóban méltót és rászorultat gyámolított. Hogy e tekintetben is nagyon körülnéző volt, azon az ő gyűjtő természetét, gazdag tapasztalatait és kitűzött czélját vizsgáló meg nem ütődhetik. Gazdag hire volt az egész országban elterjedve; s a gazdagok sorsát ki nem kerülhette. Alig volt nap, hogy személyesen vagy levélben fel ne kérték volna, úgy, hogy ha minden kérést teljesíteni

4*