Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

VII. Vagyongyűjtés, birtokszerzés

45

tartotta, s helyette a divánt használta, melynek fiókjában 2 párnából, 1 paplan és 1 lepedőből álló ágyneműje bőven elfért. Ablakain a fehér vászon függönyökön egyik folt a másikat érte, a miért néhai jó Kovácsi bácsi, az egyetlen ember, kire semmiért meg nem neheztelt, sokat viczczelte.

Ha valaminek megszerzésére unszolták, azzal tért ki, hogy ő szegény ember, a mije van, az nem az övé, ő csak kezelője, s becsületet szerzett nevének nem akar kárára tenni.

Különben, saját vallomása szerint, »a vagyon csak arra való, hogy birtokosa általa független lehessen és a fölöslegből jót tehessen«. Sok gúnyos megjegyzésnek, sőt tréfának is volt czéltáblája. Egyszer valaki kopott sapkájára czélozva, egy nagy oláh báránybőr kucsmát küldött újévi ajándékba. Az öreg nevetve kiáltott fel: »bárki küldte, okos, praktikus ember, ezért nekem Bunban 7 napig aratnak, kár, hogy többet nem küldött«.

Nagyon természetes, hogy másoktól is takarékosságot kívánt. Egy alkalommal éppen akkor jött hozzám, midőn egy asztalossal Íróasztalt mérettem. Felesleges pénzpazarlásnak mondotta. Az asztalt hosszú időre se kapván meg, utána néztem. Ekkor mondá az asztalos, hogy Berde ur még a megrendelés napján hozzá ment azon izenetemmel, hogy lemondtam a csináltatásról. Mint az egyház pénztárnokát és kolozsvári házai gondviselőjét, a hideglelés környékezett valahányszor valamit építtetni vagy javíttatni kellett. A kialkudott ár soha sem volt elég jutányos. Minden nap — olykor kétszer is — látogatásomra jővén, semmit se tehettem tudta nélkül; a mint valamit csináltattam, azt a helyszínén pontosan megszemlélte, megvizsgálta és megbírálta; a »közvagyon pazarlása« miatt a csendes korholásnak se vége, se hossza. Ezzel azonban csak még szigorúbb takarékosságra akart sarkalni, mert működésemmel meg volt elégedve. Ismerve természetét, pénztárnoki számadásomat mindig bemutattam, lelkiismeretesen végestül végig vizsgálta, észrevételeit jóakaratulag megtette, felvilágosításaimat helyeslőleg elfogadta. Különösen örven-