Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
Függelék
154 csak ezen írásbeli jelentésemmel; sajnálom, hogy szembe, hazafi lelkűknek, — gyenge szavammal nem mondhatom el ez országgyűlésnek az országunk boldogítására czélzó alkotásait, és intézkedéseit, minek egyébiránt teljesítésétől nem lakásom távolsága, sem az idő zordonsága, hanem mint életem folytában mindenkor, és most is a hivatalos állásommal kapcsolatban álló közügyeknek halmaza, melyek intézése ide Buda várához köt, és ez időben innen távozni nem enged, — a közszolgálatnak hátránya nélkül, — tehát nem személyes kényelem tartóztat vissza, és ép azért kérem és reményiem önöktől a szives bocsánatot — nem személyemért, de az ügyért, melyet szolgálok. De már áttérek feladatomra: felmutatni tudniillik azt, hogy az országgyűlés miként sáfárkodott a nemzet bizalmával, — és igyekezett-e eleget tenni missiójának ? E nagy és sokoldalú kérdésnek megoldása végett elég lenne önökéi, tisztelt választók, és szeretett véreim, a hírlapirodalomra, — illetőleg a napi sajtóra utalnom, mely politikai viszonyaink megváltozásával, alkotmányos szabadságunk restauratiója után — a közérdekű kérdéseket — közegeiben megvitatta, és a közönség elébe terjesztette; — elég lenne — reá utalnom felséges királyunknak az országgyűlés alkalmával Budán 1868. deezember 10-én mondott lélekemelő trónbeszédére, milyet még magyar király soha háromszáz év óta magyar országgyűlésnek nem mondott, mely trónbeszédnek lapidáris rövidségü s mégis elég világos tartalmából bizonyosan az országgyűlésnek eljárásával, alkotásaival megismerkedhetnének, s ebből megítélhetnék azt is, hogy missiójának mennyire felelt meg!! De önök becses engedelmével itt megállapodnom nem lehet; mert a hírlapirodalom legtöbbnyire pártállásból fogja fel a tárgyat és akként magyarázva bocsátja a közönség elébe, és azért a dolog való és igaz állását nehéz belőle megtanulni, éppen ezért ide önöket feltétlenül nem is utalhatom; a királyi trónbeszéd pedig tömött és classicus irálya miatt, kifejtést igényel némely