Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

Függelék

109

17. sz.

Berde Mózsa beszéde.

(Tartotta az országgyűlésen 1868. május 23-án az unitárius egyház segélykérése benyújtásakor.)

T. ház! Az erdélyi unitárius vallásközönségnek egy kérvényét van szándékom a tisztelt képviselőháznak benyújtani; mielőtt azonban benyújtanám, méltóztassék nekem megengedni, hogy ennek tartalmát csak igen röviden vázolhassam. Kötelességemnek fogom ismerni drága idejét és figyelmét csak igen rövid időre igénybe venni.

A vallásos reformatio Erdélynek földjén, lakóinak kedélyében, a tiltó törvényeknek ellenére, a legnagyobb készséggel fogadtatott, és egy pár évtized alatt oly sebes fejlődést nyert, annyira haladott, hogy 1568-ban már a Tordán tartott országgyűlésen Erdély codexébe igtattatott a római katholikus, ev. református, lutheránus és unitárius vallásunk teljes egyenlősége és viszonyossága. Megható és meglepő példája ez a civilisatiónak, melyhez hasonlót Európa népei nehezen mutathatnak fel azon időből.

Erdély a vallásos szabadságnak classicus földjévé vált tehát, és népei és vallásfelekezetei kölcsönös és keresztényi szeretettel ölelték szivükhöz egymást, egyházaik, intézeteik, collegiumaik virágzásnak indultak, a tanulóknak száma sebesen növekedett, kik a külföldi egyetemeket is sűrűén látogatták, és a culturának e sokoldalú tényezői a műveltséget, az értelmességet, a szabadságot és mindezekkel együtt a közboldogságot hatalmasan segítették elő.

E korszak legdicsőbb és legszebb korszaka Erdélynek. Azonban 1693-ban a vallások egyenlőségének és viszonyosságának megingatása megkezdődött Erdélyben is, és a vallásos fanatismus a durva erőszaknak jogtipró eszközeivel is támadta meg azt. Magyarhon területén már a Protestantismus jogtalan és erőszakos üldözése meg volt kezdve, a protestáns papok gályarabságra hurczoltattak volt; Erdélyben tovább folytatta azt, és