Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)

I. A Berde család

7

volt a tanulók közt fekete és fehér lószőrből czifrábbnál czifrább gyűrűket kötni; ő csakhamar ennek is mestere lett. Az eladott kesztyűk és gyűrűk árából apróbb kiadásait bőven fedezhette. Többször beszélte, hogy Keresztüli léte alatt, évente 16 magyar forintot kapott hazulról. Mikor szünidőre haza ment, anyja volt az, a ki legszigorúbban megszámadoltatta. Reá nézve a szünidőben is csak a tanulás szünetelt, de nem a munka, mert reggeltől estig minden munkában a mit megbirt, részt kellett vennie. A nagy földet még ekkor nem kedvelte. Mikor atyjának egy nagyocska földjét ketten szántották, ő a lóhátról hajtva, oda szólott: »Édes apám ez a föld igen nagy, ezt adjuk el.« Jött-e akkor más panasz ajkaira nem tudom, de hogy ismeretségünk alatt szülőiről szigorú nevelésükért, mindig a legnagyobb tisztelettel és a legmélyebb hálával emlékezett meg, annak igen gyakran voltam tanúja. Mindig a legkeményebb elitélő szavakat használta azon szülök ellen, kiknek gyermekei a szünidőket teljesen tétlenül töltötték el. Nézete az volt, hogy rossz gyermekek nincsenek, csak rossz szülők s a legtöbb esetben ezeket kellene amazok hibájáért a legszigorúbban megbüntetni.

Miután a keresztúri gymnasium osztályait elvégezte, atyja 1834 augusztus végén a kolozsvári unitárius kollégiumba vitte a mai Yl-ik gymnasiumi osztálynak megfelelő osztályába. Itt az 1834/5. iskolaévben egyenruhás (togatus), de a következő évben már egyenruhátlan (secundanus) diák lett. A kettő között az volt a különbség, hogy amazok 4, ezek pedig 3 év alatt végezték a tanfolyamot. így végezte Berde is 1837 júniusban és pedig minden tantárgyból mindig kitünően. Diákkorában élénk részt vett az önképzőkör ügyeiben is, melynek »Serdület« ez. kebli lapjában egy pár gyenge, de szabadság után sovárgó verset is irt.1

Mielőtt tovább mennénk, egy körülményt meg kell itt említenem és ez az, hogy vallásközönségünk akkori nagy érdemű főgondnoka Y. Dániel Elek egyetlen fiá-1 Okmánytár 4. sz. alatt.