Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai
2. Szertartásaink alapelvei a) Minden szertartási cselekménynek két oldala van: egy isteni és egy emberi. Az unitárius hitfelfogás itt is mint mindenben azt jelenti, hogy nem áldozom fel egyik oldalt sem a másiknak. A szertartás emberi cselekmény isteni célkitűzéssel. b) A liturgiái cselekményeinket nem tekintjük véglegesen lezárt formáknak. Noha a jelenben fennálló gyakorlathoz egységesen ragaszkodunk, mégis különös gondot fordítunk arra, hogy a folytonos fejlődés lehetősége biztosítva legyen. c) Fontos alapelvünk az egyéni és közösségi szempontok figyelembe vétele. Az unitárizmus itt is lényege szerint jár el, midőn e két keret egybeolvasztásán fáradozik, a két szempont összhangos érvényesítését követeli. d) Az unitárius szertartásnak összhangban kell állania a kultúra követelményeivel. Soha nem gyakoroltunk és nem is fogunk gyakorolni olyan szertartási cselekményeket, amelyek az adott kor kultúrájával és valláserkölcsi meggyőződésével ellenkeznek. e) Szertartásainkban, anélkül, hogy egységük megbomlanék, érvényesülnek a történelmi, hagyományos és népi tartalmak, regionális néprajzi jellegek. f) Haladó tartalmuknál és mélységesen humanista jellegüknél fogva szertartásaink nem ütköznek össze az állami törvényekkel. g) Szertartásainkban az ellentéteket egy magasabb egységbe hozó törekvés is kifejezésre jut abban, midőn vigyázunk arra, hogy a szertartási cseleményekben az egyetemes papság elve, valamint a papi kizárólagosság 94
