Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

„A hit Isten ajándéka“. Idézetek Dávid Ferenc munkáiból

a dicsőségre. Ezt a törvényt nem kőtáblára Írták, mint Mózes által a zsidó népnek adott törvényt, hanem szívünkbe; nem a külső félelem és rabság szolgálatát mutatja meg, hanem az életnek és kegyelemnek lelkét, mert a törvény Mózestől van, a kegyelem pedig Krisztustól.

Krisztus Máté 6., Lukács 6., János 4. és más egyebütt, ahol az imádkozás formáját elénk tárja és megtanít arra, miképpen kell imádkozni, a közbenjáróban való bizalmunkról semmi említést nem tesz, hanem arra tanít, hogy állhatatosan kell imádkozni s azt Ígéri, hogy az Atya Isten kéréseinket meg fogja hallgatni.

Nincs is az Újszövetségben megparancsolva, hogy a Krisztus közbenjárásával hívjuk segítségül az Atyát. Krisztus által azért nyílik út nekünk az Atyához, mert ő fölfejtette a módot és utat arra, hogy az Atyát megismerjük s hozzá járulhassunk.

Azért az Atya szigorú parancsára, az ő dicsősége és tisztelete megőrzésének vágyától ösztönöztetve, állandóan azt hajtogassuk, hogy csak az egy Istent, Krisztusnak Atyját kell segítségül hívni, nem pedig magát Krisztust, sem a szentlelket, sem a meghalt szenteket, vagy más valakit Istenen, Krisztus Atyján kívül.

Minekünk, kik a keresztény nevet viseljük, Krisztusunktól és az ő tanításától kell függnünk.

63