Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Négyszáz év

A négyszázéves évforduló alkalmából felmerült a kérdés: mért számítjuk az unitárius egyház alapítását a tordai országgyűléstől, amikor még vallásunknak neve, egyházunknak szervezete sem volt.

A tordai országgyűlés kimondotta a szabad versenyt a hitélet területén, s az unitárizmus nem egyéb mint szabad vizsgálódás a keresztény vallás dolgaiban, béketűrés a más nézetet vallókkal szemben. Unitárizmus és vallásszabadság egymástól elválaszthatatlan; az unitárius gondolat a vallás szabad gyakorlásának biztosításában rejlik. Amikor később nevet kellett adni a mozga-' lomnak, unitáriusoknak kezdték nevezni Dávid Ferenc követőit, szemben a szentháromsághivőkkel, a trinitáriusokkal, mert az evangélium kötetlen vizsgálata folyamán visszatértek a bibliai alapra és az egy istenség eszméjét újították fel.

De egyházi szervezete sem volt a mi szellemi őseinknek négyszáz évvel ezelőtt. Dávid Ferenc ugyanis, mint a többi nagy reformátor, nem egy új egyház alapításának igényével lépett fel, hanem a meglevő egyházat akarta megújítani. Az unitárius egyházi szervezet csak akkor alakult ki, amikor a meglevő egyház és egyházak elzárkóztak a reformtörekvésektől, sőt ellentámadásba mentek át, s a szabadelvű kisebbségnek védekeznie kellett.

Név és szervezet — csak külső burok egy gondolat kö-' rül, amelyet nálunk Dávid Ferenc indított el, s amely a tordai országgyűlés határozatában emelkedett először törvényerőre.

Ezért amikor az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulóját ünnepeljük, nemcsak az egyistenhiten alapuló egyház, hanem a vallásszabadság gondola10