Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai
mákhoz sem ragaszkodunk mereven. Imáink szerkezeti menete hitélmény lélektani kifejezésének az útját igyekszik követni. Úgy imádkozunk, ahogyan a lélek adja nekünk imádkozni. Imáinkban a gyülekezet lelki állapotát, szükségérzetét, lelkiismereti, Isten utáni vágyakozását igyekszünk kifejezni. Vallomásainkban nem annyira a bűnt, az elesettséget, mint inkább a megjavulás, felemelkedés lehetőségét hangoztatjuk. Imáink hangulata pozitív, építő és optimista hangulat. Nem szeretjük imáinkban Istent túlságosan eltávolítani magunktól, ellenkezőleg Isten és ember hasonlényegűségét, az Istenhez hasonlókká való válásunk lehetőségét szeretjük hangsúlyozni. Istenhez nem úgy fordulunk, mint abszolút szuverén úrhoz a rab, hanem mint szerető jó atyához a bizó lelki gyermek. Tartózkodunk attól, hogy a természeti és társadalmi törvényekkel ellenkező dolgokat kérjünk Istentől. Kéréseink tárgya nem a vágy, vagy szükségérzet konkrét tárgya, hanem olyan személyes képességek, melyekkel óhajunk tárgyát elérhetjük, megvalósíthatjuk. így pl. nem kenyeret kérünk, hanem erőt és képességet ahhoz, hogy a kenyérért dolgozhassunk. Imádkozunk egymásért, családunkért, egyházunkért, hazánkért és a világ békéjéért. Egyéni imádkozásunkban segítséget nyújtanak az imakönyvek is. Legújabban Dr. Kiss Elek püspök által 1965-ben írt és kiadott imakönyv teljesít híveink sorában léleknemesítő, fenkölt szolgálatot. 7. Prédikáció Istentiszteletünk legfőbb cselekménye az egyházi beszéd vagy prédikáció. Az unitárius prédikáció nem puszta igehirdetés, vagyis nem az „öntevékeny“, az 98
