Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)

"A hit Isten ajándéka." Idézetek Dávid Ferenc munkáiból

idéz et;

Ó L

miféle szélsőséges dolgokat a mi vesztünkre megkísérelni, mi más lélektől vezérelve, mint akik tudjuk, hogy a mi seregünk fegyverei nem testiek, vagy akik meggondoljuk, mit cselekedett és szenvedett Krisztus, a mi Urunk és tanítómesterünk, az isteni segítség reményében mindent türelmesen el fogunk szenvedni, és a mi mennyei Atyánkhoz könyörögni fogunk, hogy a mi Majorunknak és mindenki másnak, akik minket rágalmaznak és rólunk rosszat mondanak, s minket üldöznek, ezeket a vakmerőségeket és tévelygéseket kegyelmesen megbocsátani és őket megáldani méltóztassék.

Amit használtam vagy használok az Isten gyülekezetében, az nem az enyém, hanem az Istené. Ha pedig nem használok, az akaratom ellen volt, mert nem a magam hasznát, hanem az Isten gyülekezetének építését akartam keresni. Ám zúgolódjanak és káromoljanak ellenségeim, a világosság Atyja, Krisztusnak Istene, ki látja és érti minden ember titkát, Ő lesz igaz ítélőbíró. Az Atya Isten bocsássa meg a káromlók minden bűnét és adjon nekik ítéletre és igaz értelemre való lelket, és minden hív keresztényt vezéreljen a világosság és békesség útjára.

Szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magadat.

Vak misztériumok nem bántnak. Föl, föl a fővel! Érted eped lelkem, érted eped csak: igaz.

Jaj, véget mikor ér ez a sok rút vakhit a földön,

Szét mikor oszlik már ennyi sivár babona?

Kétszer tíz évig szolgáltam hűn a hazámat És becsülettel, ezt tudta a fejedelem is.

Mért szakadott hát rám ez az ádáz düh? Oka van rá: Nem három, hanem egy Isten, a kit tanítok, lm’ ez az én vétkem, hogy a változhatlanul Egyet Megsokasítani nem merte szavam botorúl.

29