Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)
"A hit Isten ajándéka." Idézetek Dávid Ferenc munkáiból
IDÉZ FERENC MUNKÁIBÓL fiát, hanem ápolja, és minden módon igyekszik meggyógyítani azt. A doktorok és az egyház szolgái, akik az anya helyett vannak hallgatóik számára kijelölve, ugyanazt kötelesek tenni tisztüknél fogva, és az isteni ige parancsa szerint. Ezért nem csodálhatjuk eléggé a mi ellenfeleinknek kegyetlenségét, akik minket valamely, még nem létező tévedés vádjával illettek; és mégis Felségedtől tüzet, vasat kivannak ellenünk alkalmazni; ámbár, ha igen nagyon tévedtünk volna is (ami nem történt), mégis anya gyanánt kellene minket ápolniok és orvosolniok, nem pedig elpusztítaniuk. Nincs nagyobb esztelenség, sőt lehetetlenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet s a lelket, aki felett hatalommal csak teremtője bír. A hamis vádolások ellen volna mit felelnem és igazsággal megcáfolnom. De miérthogy az igaz Istenre bíztam magam és arra az igazságra, melyet nem a Koránból, sem Servetusból, hanem az élő Isten igéjéből tanultam, tanítottam és tanítom. Hiszem pedig, hogy az az Isten, kinek szeme az igazságra néz, az álnokokat megbünteti. Nyilván tudom, hogy a kegyelmes Isten az ő igazságát ezek ellen és mindenek ellen megoltalmazza s mikor neki kedves és kellemes lesz, előreviszi, a csalárd nyelvek ellen pártját fogja, mert Övé, Ő adta élőnkbe. Isten maga az, aki ügyének védelmét magára vállalja, és a sátánt az őmaga híveinek lábai alá tiporja; és aztán azt míveli, hogy miként a mi tanítómesterünk, Krisztus növekedett életkorban és bölcsességben Isten és emberek előtt, úgy mi is naponként előbbrehaladjunk, és gyöngeségünk révén is valamicskét, ami ő neki kedves, az ő egyházában munkáljunk. Nem ajánlom ezt az írást olyan formában, hogy az ellenfél írásának elolvasásától ezzel el akarnám vonni Nagyságodat. Hanem éppen kívánom és kérem Nagyságodat, hogy azokat is olvassa el 27
