Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)
Sándor Krisztina: Az erdélyi unitárius ifjúsági élet alakulása az elmúlt 40 évben
sában vergődött. A szervezet életét derékban törte ketté a második világháború és az azt követő nacionál-kommunista válságidőszak: 1948-ban az állami hatóság tiltása következtében a szervezeti életnek meg kellett szűnnie. Bő négy évtizedig hivatalosan nem létezhetett egyházi ifjúsági szervezkedés. Ennek ellenére egyes egyházközségekben sor került ifjaknak szóló alkalmi beszélgetésekre és foglalkozásokra, de mindez nem válhatott rendszeressé, és nem ölthetett szervezett formát. Az alábbiakban az 1968 és 2008 közötti időszak unitárius ifjúsági történetét próbáljuk összefoglalni. Az említett történelmi helyzet folytán természetesen csupán az 1989-ben bekövetkezett államhatalmi változás utáni történetről írhatunk. Az 1989-es államhatalmi változás nyomán megnyílt működési lehetőségekkel élve először az egyházközségi ifjúsági csoportok kezdtek egyleti jellegű összejöveteleket tartani és többé-kevésbé rendszeres tevékenységet folytatni. Az egyházközségi csoportok működése és egyletté szerveződése alapvetően függött a helyi lelkész hozzáállásától. Országos szervezeti keret és ügyvitel hiányában a helyi csoportok kapcsolattartása esetleges és szűkkörű volt. Ilyen szempontból is kiemelkedő szerepet töltött be a néhai dr. Erdő János püspök kezdeményezésére és személyes irányításával 1991- től újraindított és évente megszervezett Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia. A következő években (1992-1995) - a többnyire teológiai hallgatók és fiatal lelkészek közül a konferenciákon „fogyatékosán” demokratikus módszerekkel választott - országos vezetőség az évenkénti konferenciák szervezése mellett megkezdte a helyi Az egyleti élet kifejlődése 1991-1994 188
