Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)

"A hit Isten ajándéka." Idézetek Dávid Ferenc munkáiból

gának, kegyelmességének ideje eljött, minket sem hagy el, hanem kijelentvén igazságát, az igaz tudományt, kiviszen immár lassan-lassan az antikrisztus fogságából, hogy megvilágosítson minket, mindnyájan, kik ezideig a vakságban éltünk; Babilonból, a zűrzavarból, az Ő anyaszentegyházába kell immár mennünk, az antikrisztustól pedig az igaz Krisztushoz, és a végéről az eleire kell térnünk.

Isten, a dicsőségnek és Krisztusnak Atyja, ki a maga mérhetetlen jóságából az antikrisztus sötétségét naponként oszlatgatja, segítsen bennünket az Ő szent leikével, hogy ismerjük meg az egyetlen egy igaz Istent, Krisztusnak Atyját, és csak Őt egyedül hívjuk segítségül és tiszteljük, hogy ez a tisztelet határozott és biztos legyen.

Maga Krisztus, az igazság mestere nyilván tanította, hogy senki mást nem kell segítségül hívni, csak az Ő mennyei Atyját, és hogy csupán az az igaz imádat, amit lélekben és igazságban az Atyához intézünk.

Isten, amiképpen a békességnek Ura és Istene, azonképpen az Ő ajándékait is azért adja az embereknek, hogy a békesség és egyenesség eszközei legyenek.

Vitatkozzanak az emberek valamíg akarják, keressék Isten lényegének rejtett voltát, hányják, vessék a személyek sokaságát és forgassák az okosság bölcsességét, de az az örökélet, hogy csak tégedet egyedül való Istent ismerjenek, és akit elküldöttél, a Jézus Krisztust. Aki ezt hiszi, üdvözül. És valaki más evangéliumot prédikálna, vagy ehhez valamit ragasztana, az Isten ítéletét viseli.

Hiszünk egy Istenben, ki az az Atya, akitől mindenek vannak, és mi Ő benne. Ő egyedül fő, felséges és magasságbeli. Egyedül láthatatlan, bölcs és hatalmas. Egyedül mindenekfelett való Isten,

17