Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)
Asztalos Klára: Unitárius nőszövetségünk az újjászületés korában
számítógépes program kidolgozását vállalták. Közben az unitárius, református, katolikus nőszövetségek tagjai, a Caritas munkatársai és az egyetemisták egy csoportja megkezdte a családok meglátogatását, az adatlapok kitöltését. Sajnos az összefogás nem működött, elakadt, és végül a munka leállt. Túl nagy feladatnak bizonyult, és nem minden résztvevő tekintette igazán szívügyének. Végül rá kellettjönnünk, hogy egy ilyen nagy városban inkább mindenki a maga berkeiben segíti a rászorultjait. Közben alakultak erre szakosodott szervezetek, mint például a Diakónia szervezet, amely házigondozással foglalkozik. Meg kell említenem az UNOSZ kezdeményezését egy nyugdíjasház megalapítására. Itt garzonlakásokban élnének egyedülálló idősek vagy idős házaspárok, akiknek közösen lehetne megoldani a mindennapi élethez szükséges segítséget. Egy magánadományozó felajánlotta Kolozsváron erre a célra a telket. Az egyház fedezte a megvalósíthatósági terv elkészítésének költségeit. A terv elkészült, de a kivitelezéshez szükséges anyagi alapokat mindezidáig nem sikerült biztosítani. Végkövetkeztetés: pénzalapok és munkaerő hiányában csupán idős önkéntesekkel sem az UNOSZ, sem a tagszervezetei nem tudnak szakszerű szociális munkát vállalni. Remélhetőleg ezt a hiányt az egyház által nemrég létrehozott Gondviselés Alapítvány fogja pótolni. A nőszövetségek addig (és azután is) feladata marad az emberközeli lélekápolás az egyházközségekben, a keresztényi szeretet gyakorlása. És ez sem lebecsülendő! Médiatevékenység Ha nem hallatsz magadról, mintha nem is lennél, elfelejtenek. Ez a mondás különösen érvényes napjainkban, amikor mindenhonnan reklámokkal bombáznak. De a híradás nem csak „önreklámozás". A mi esetünkben a jó példa követésére ösztönöz, lelkesít, közösséget épít. Ezért tartjuk fontosnak kiadványunk, a Nők Világa 175
