Szabó Árpád (szerk.): Négyszáznegyven év 1568-2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján (Kolozsvár, 2008)
dr. Szabó Árpád: Négyszáznegyven év Isten és ember szolgálatában
Ertféí^líífiitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóját ünnepeljük a 2008-as esztendőben. fr flégyszáznegyven éve annak, hogy 1568-ban a tordai országgyűlésen az erdélyi karok és rendek határozatba foglaltak három alapelvet, amely körül abban a korban Európa-szerte parázs vita folyt és véres harcok dúltak. Amikor a prédikátorok az evangéliumot hirdetik, ki-ki az ő értelme szerint tegye azt - hangzik az első. Minden gyülekezet olyan prédikátort tarthasson, akinek a tanítása tetszik neki - mondja a második. Sem a szuperintendensek, sem mások nem bántalmazhatják, nem fenyegethetik a prédikátorokat vagy másokat vallásukért, mert a hit Isten ajándéka - összegezi a harmadik. A tordai országgyűlés tehát törvénybe iktatta az evangélium szabad értelmezésének és a prédikátor szabad megválasztásának elvét, s megtiltotta, hogy hitéért bárkit üldözzenek. Meghirdette a lelkiismereti szabadságot és a vallási türelmet. Az évforduló alkalmából felmerül a kérdés: miért számítjuk az unitárius egyház alapítását a tordai országgyűléstől, amikor még vallásunknak neve, egyházunknak szervezete sem volt. A tordai országgyűlés kimondotta a szabad versenyt a hitélet területén, s az unitarizmus nem egyéb, mint szabad vizsgálódás a keresztény vallás dolgaiban, béketűrés a más nézetet vallókkal szemben. Unitarizmus és vallásszabadság egymástól elválaszthatatlan; az unitárius gondolat a vallás szabad gyakorlásának biztosításában rejlik. Amikor később nevet kellett adni a mozgalomnak, unitáriusoknak kezdték nevezni Dávid Ferenc követőit, szemben a háromsághívőkkel, a trinitáriusokkal, mert az evangélium kötetlen 9
