Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
kényszerítő hatalma alatt külsőleg elfogadták és aláírták a szociniánus hitvallást; de lelkűkben a Dávid Ferenc igazságait ápolták. Az ország különböző részeiben magánbeszélgetés közben sokan kifejezést adtak belső érzelmeiknek. Erre megindultak a titkos besugások és feljelentgetések a fejedelemhez, aki a kellő megtorlásról gondoskodott. A fejedelem is innovációs vizsgálatokat tartatott s a „bűnösöket“ szigorúan büntette. Voltak, akik ezt a nyomasztó légkört nem tudták elviselni s inkább elhagyták az országot, minthogy itt ilyen kettős életet éljenek. Ilyen volt Bogáthi Fazakas Miklós gerendi pap, a maga korának egyik jeles költője és bibliamagyarázója. Bár kényszerűségből aláírta a Blandrata—Hunyadi-féle hitvallást, de egészen mást érzett lelkében. Hogy a zaklatásokat elkerülje, elment a Dunántúl Baranyába, ahol huzamosabb ideig VálaszutuGyörgynél tartózkodott s folytatta a lelke szerint való irodalmi munkásságát. Később mégis visszajött Erdélybe s mint kolozsvári lelkész végezte be földi pályáját. Azonban sokkal erősebb harcost kapott a Dávid Ferenc szelleme a Hunyadi Demeter után következett fiatal püspök, Engedi György (1592—1597) személyében. Születési helye Nagyenyed. Ott kezdette tanulói pályáját. A kolozsvári városi tanács költségén Genfben és Páduában folytatta tanulmányait s Német-, Francia- és Olaszország jelesebb városaiban megfordult. Hazajövetele után a kolozsvári főiskolánál 20 éves korában tanár lett. Filozófiát és hittant tanított. Emellett Kolozsvár^ magyar egyházközség lelkésze is volt. Püspökké 1592:ben, 37 éves korában választották. Az akkori viszonyok között nyíltan nem foglalhatott határozott állást a Dávid Ferenc tiszta unitárizmusa mellett; de hogy lelkében annak volt a hive, azt nagyjelentőségű irodalmi munkássága és egyházi beszédei bizonyítják. Nem fogadta el a lengyel antitrinitárizmusnak azt az irányát, mely azt tanította, hogy Jézust imádni és segítségül hívni „kell“, amint ezt Sfcocinusz Fausztusz tanította; hanem a Pauli Gergely-féle irányhoz csatlakozott, amely szerint Krisztus „imádást érdemel“ s ezért lehet is imádni, de ez az imádás nem egyenlő avval, aminő az Istent illeti meg. E nagyjelentőségű kérdésről levelezett magával Szocinus Fausztusszal. Ez ugyanis felszólította Enyedit, hogy mondaná el nyíltan véleményét a Krisztus imádására 45
