Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

délybe hozta s ez által megindította azt a mozgalmat, amely az unitárius egyház megalapításához vezetett. Mél­tán vonta magára a maga korában a szabad szellemű uni­táriusok haragját azért, hogy Dávid Ferenc ellen, egykori jó barátja és munkatársa ellen, vádat emelt a fejedelem előtt. De másfelől elismerés illeti azért, hogy nehéz hely­zetben az egyház élére állott s azt a romlástól megoltal­mazta. Fő jellemvonása, ellentétben Dávid Ferenccel, az volt, hogy a külső viszonyokhoz mindenütt tudott alkal­mazkodni. Ezért van, hogy azt a tekintélyt és befolyást, melyet az unitárius János Zsigmond udvarában szerzett, a buzgó katbőlikus Báthoryak alatt megtartotta, sőt gyara­pította. Az egyházi élet teréről való visszavonulás után is a Báthoryak udvari orvosa maradt egész haláláig, ami 1588-ban következett be. Ugyanez évben kelt végrendelete Gyulafehérvárt. Ez is arról tesz bizonyságot, hogy vallása igazságáról lelkében meg volt győződve s annak jövő fenn­maradását szíve szerint óhatjotta. Unokaöecsét tette álta­lános örökösévé, de azzal a kikötéssel, hogy ha az „a ke­resztényi és evangéliumi hitben megmarad“, ha pedig a „Jpápistaságra“ visszatérne, az esetben az' örökséget rögtön veszítse el. Blandrata által az egyházmentés terén megindított nyomokon tovább haladt az új püspök: Hunyadi Demeter (1579—1592). Vajdahunyadon született. A kolozsvári iskolában egy ideig segédtanító, majd négy évig a nagyenyedi iskola igazgatója volt. Egyike volt azoknak a magyar ifjaknak, akiket János Zsigmond a Dávid Ferenc ajánlatára Olasz­országba küldött tanulmányai folytatása céljából. Itt is­merkedett meg Báthory Istvánnal. Onnan haza jőve, a ko­lozsvári iskola rektora s azután ugyanott magyar prédi­kátor lett. Blandratának tántoríthatatlan hive volt, de e mellett Báthory Istvánhoz is személyes ismeretség és ba­rátság fűzte. Mindezek jó ajánlólevélül szolgáltak a püs­pökségre. Mégis az unitáriusok nem fogadták rokonszenv­­vel, mert nem szabad választás útján lett püspök, hanem Blandrata önkényüleg tette azzá. Azonban a következ­mények igazolták a Blandrata eljárását. Az új püspök tu­dásával, szónoki képességével és szervező tehetségéveb gyorsan megnyerte a hívek tetszését s javára szolgált az egyháznak. Szigorúan ragaszkodott a kolozsvári gyűlés határozataihoz, amelyeket megbolygatni nem lett volna 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom