Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
tak fenn a lengyelekkel. Az ott megjelent vallásos iratok, confessiók és káték hamar eljutottak ■ Erdélybe s itt mélyítették a hitet s tisztázták a felfogásokat. E mellett a kolozsvári főiskolánál jeles tudós tanárok voltak alkalmazásban, akik ismerték az egész antitrinitárius irodalmat s tudásukat a fölmerült hitbeli kérdések tisztázására fordították. így a szentháromság kérdésén kívül fölmerült az eredeti bűn, a megigazulás, a predesztináció, a test feltámadása és a lélek halhatatlanságának a kérdése, amelyeket részint, mint az „antikrisztus szerzeményét“, elvetettek, részint a biblia alapján s saját vallásos nézeteikkel összhangzásba hoztak. A biblia mellett általában az apostoli hitvallást fogadták el a hit szabályozójának. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a vallásos eszmék ezen forrongása idején a Ohiliázmus vagy Jézus ezeréves országlásának az eszméje fölmerült, amelyet az őskeresztények is elfogadtak. Nem kis zavart okozott az, hogy Dávid Ferenc és vele többen a kis gyermekek keresztelését bibliaellenes eljárásnak tekintették s azt megszüntették, amiért sokan az anabaptizmus vádjával illették. A hittannak megfelelően, az énékes könyvet is átdolgozták. Legelőbb az unitáriusok azt a zsoltáros könyvet használták, mely 1566 körül keletkezett, melyet Preus János, a lutheránusból unitáriussá lett énekvezér, 1637- ben Frankfurtban kinyomatott. A szász unitáriusok ezt az énekes könyvet használták 1716-ig. E mellett Dávid Ferenc is adott ki a magyar gyülekezetek számára „Isteni dicséretek“ címen egy énekes könyvet, amely három részből álott, ú. m. alkalmi énekek, zsoltárok és isteni dicséretek. Ebbe vettek át katkolikus egyházi énekeket, továbbá a Luther-^éle zsoltáros könyvből és a lengyel szociniánusok énekes könyvéből. De írtak bele eredeti énekeket is: Dávid Ferenc, Batizi András, Skaricza Máté, Sztárai Miklós, Dóczi Zsuzsánna és Huszár Gál. A régi templomok, a hívek áttérésével, unitárius templomokká lettek. A koloszvári főtéri templom használása, a plébánusi vagy a főpapi hivatal s annak jövedelmei körül nézeteltérések merültek fel a magyarok és szászok között. Miután nem tudtak megegyezni, az ügyet a fejedelmi tábla elébe terjesztették, amely úgy döntött, hogy a főtemplomot s a plébánusi hivatalt és jövedelmeit a két fél közös tulajdonává tette. A főpapot rendre egyszer a magyar, máskor a szász nemzetből válasszák. Ugyanezt a 31
