Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

IV. Egyházalkotmányi rész

19. Minden papnak és tanítónak legyen bibliája s ha nem vészén, az esperes fizetéséből vétessen. (1669.) 20. Szombaton a belső emberek elkerülhetetlen szük­ségen kívül ne távozzanak az egyházközségből, nehogy a vasárnapi isteni tiszteletben hiányosság legyen. (1738.) 21. A papok és mesterek az előforduló esetekben egymás terheit hordozni tartoznak. 22. A papi és mesteri fizetés aránya az, hogy a pap 2 részt, a tanító egyet kap; de mivel a kepére nézve csak­nem minden egyházkörben és egyházközségben sok tekin­tetben különböző szokások vannak, ezekre nézve ragasz­kodni kell a helybeli szokásokhoz, mnit amelyek e tekin­tetben törvényül szolgálnak. (1784.) 23. A megállapított kepét sem az egyházközségnek kevesbíteni nem szabad, (1780.), sem a belső embereknek azon ürügy alatt, hogy tovább maradhassanak az egyház­­községben, abból semmit elengedniök nem szabad. (1661.) 24. A belső emberek kötelesek gyümölcsfákat szapo­rítani, ahol a parochiákon arra hely van. (1816.) 25. A belső emberek kepéit az egyházközségi gond­nokok tartoznak felhajtani és beszolgáltatni. (1688.) 26. Az egyházközség eredeti szerzeményleveleit s más becses okiratait Kolozsvárt a status levéltárában kell tartani. (1732.) 27. Az egyházközségek, mikor az egyházi felsőbbség rendelete ellenében tennék kérelmezéseiket, vagy más akármi lépéseiket, ezekre az egyházközség közpénzéből semmit sem szabad költeni s erről a gondnok felelős. (1839.) / 28. A templomban senkinek se legyen tulajdon széke, hanem ki-ki üljön oda, ahol üres helyet talál. (1763.) íme egynéhány egyházi törvényeinkből. Egy részök csaknem a vallás eredetével egykorú s az újabbaknak is gyökérszálait ott találjuk a múlt századokban. Nem állítjuk, hogy közigazgatási és törvénykezési formáink mindenben megfelelnének az újabb kor közigaz­gatási és jogi elméleteinek, de az elméleteket a gyakorlati élet gyakran fölforgatja. Különben egyházo törvényein­ket a szükséghez képest módosítani és változtatni vagy egészen újakat hozni a Főtanács joga és kötelessége lé­vén, annak bölcseségétől függ megfigyelni az idő és kor kívánalmait, hogy az apostol szerint:'„mindenek ékesen és jó renddel legyenek.“ 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom