Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

ból meleghangú üdvözléseket küldöttek. Ugyancsak a test­véries viszonynak ebben a szép jegyében zajlott le 1910-ben a Dávid Ferenc születésének 400-ik évfordulója alkalmá­ból tartott emlékünnepély Kolozsvárt és Déván, amikor Angliából és Amerikából 100-nál többen vettek részt azon. Akkor állított az egyház egy szerény emléket Déván a . várban a Dávid Ferenc emlékének, amelyet azóta durva kezek széttördeltek, de 1929-ben újból állították. Az egyház kormányzása a zsinat-presbiteri elv alap­ján tovább fejlődöttt s abban a világi hívek részvétele szé­lesebb alapokra fektetetett.Az egyház szervezetére vonat­kozó törvények új formát kaptak. A belső emberek válasz­tásáról s azok felelősségéről, valamint az egyházi tisztvi­selők felelősségéről új törvények készültek. A gyakorlati kereszténység ápolása és valláserkölcsi élet fejlesztése céljából 1884-ben megalakult a Dávid Fe­­renc-Egylet, amely fiók-egyletei útján fokozatosan behá­lózta az egész egyházat. A híveket közelebb hozta egyik a másikhoz s közöttük társadalmi kapcsolatot teremtett. Felolvasásai által sok szép és nemes gondolatot hozott felszínre s más vallásuakban is elismerést ébresztett val­lásunk és egyházunk iránt. Kiadta az „Unitárius Köz­lönyt“, amely azóta népünknek is kedves olvasmánya lett s a hitélet fejlesztésében nagy szolgálatokat tett. Amikor így három százados veszteségeinket nagyjá­ban kiépültük és reménységünk megerősödött: akkor 1914-ben kitört a világháború. A csöndes, építő munkát a fegyverek zaja s a háború rombolása váltotta fel. A ke­resztényi szellemet kigunyolta a való élet. Az emberek egymás boldogítása helyett egymás életére törtek. Lángba borultak a templomok, romímá lettek a kultúra csarnokai s az ágyúk hangja versenyre kelt az ég zengésével. A ta­nítókat .tanárokat és a hívek javarészét fegyverbe szólí­totta a hatalom parancsoló szava. Kolozsvári szép kollé­giumunk katonai kórház lett, s a háború pusztító szelleme rajta hagyta nyomait. Belőle a tanuló ifjúság a régi kol­légium szűk szobáiba szorult. Bennlakást pedig a városi redut roskatag épületében kapott. A tanítást az idősebb tanárok végezték szaktudásukra való tekintet nélkül. A templomok harangjait, az orgonák sípjait elvitte a kato­naság s a hívek magán javait a háború pusztítása köve­telte áldozatul. A szellemi munka szünetelt s a keresztény erkölcs dermedten nézte azt a felfordult világot. így tör-1C9

Next

/
Oldalképek
Tartalom