Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
dáink szorosan szent vallásunkhoz tartoznak s azzal elválhatatlan kapcsolatban vannak: azokat ezután is a maguk terjedelmében sértetlenül fenntartani akarja“. A császári kormány a következő értesítéssel vette tudomásul a jelentést: „Az iskolák külállapotja emelésére tett áldozatkészség elismertetett“. így sikerült az egyik viharfelhő szétoszlatása. Következett a másik. Már több Ízben sürgették, hogy iskoláinkban némely tárgyakat német nyelven kell tanítani. A sürgetésnek nem volt foganatja. 1857-ben kimutatást kért a kormány arról, hogy mely tárgyakat és kik tanítják német nyelven? Erre az egyházi főhatóság egy terjedelmes felirattal válaszolt, amelyben többek közt ezeket mondja: „Az egész müveit és tudományos világ józan elméletre alapított gyakorlat nyomán rég elítélte azon természetellenes rendszert, hogy az iskolákban idegen legyen a tannyelv. Ez ellenkezik a gimnáziumok céljával, amely nem az, hogy egy idegen nyelv minden áron megtanultassék, hanem az, hogy a növendékeknek erkölcsi nevelés és kívánt, tudományos kiképzés adassék“. Minthogy a mi vallásközösségünk tagjai magyarok és székelyek, ezért iskoláinkban a tannyelv csak a magyar lehet. Ilyen feltétel mellett hozták és hozzák híveink az iskolák fenntartására tetemes áldozataikat s ehhez az Egyházi Tanácsnak ragasz^ kodnia kell. A komoly és erélyes hangú felterjesztés után a kormány a tanítási nyelv megváltoztatását nem kívánta. Egy harmadik kísérlete a kormánynak az volt, hogy megrendelte, miszerint jövőben csak az osztrák egyetemek bizottságai előtt vizsgázott tanárok taníthatnak iskoláinkban. Erre az egyházi főhatóság kifejtette, hogy a tanárok képzését, megválasztását és elbocsátását régi jog és törvény alapján gyakorolja s erről a jogáról le nem mondhat. • Amíg itthon ilyen hősies küzdelem folyt az egyházi és iskolai szabadságért, azalatt Paget János Erdélybe telepedett hitrokon útján, angol testvéreink is tudomást szereztek az itteniek szorongatott helyzetéről s anyagi nehézségeiről. Azoknak segítségére siettek. Az 1858. május 1-én tartott Egyházi Képviselő Tanácsban Kaáli Nagy Elek örömmel jelentette, hogy 1231 font sterlinget küldöttek a szükségletek fedezésére, sőt 1859-ben tartott évi közgyűlésükön elhatározták, hogy oly alapot létesítnek„ amelynek kamataiból egy magyar unitárius ifjú tanulását 102
