Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)

I. Történeti rész

dáink szorosan szent vallásunkhoz tartoznak s azzal el­­válhatatlan kapcsolatban vannak: azokat ezután is a maguk terjedelmében sértetlenül fenntartani akarja“. A császári kormány a következő értesítéssel vette tudomá­sul a jelentést: „Az iskolák külállapotja emelésére tett áldozatkészség elismertetett“. így sikerült az egyik vihar­felhő szétoszlatása. Következett a másik. Már több Ízben sürgették, hogy iskoláinkban némely tárgyakat német nyelven kell tanítani. A sürgetésnek nem volt foganatja. 1857-ben kimutatást kért a kormány arról, hogy mely tárgyakat és kik tanítják német nyel­ven? Erre az egyházi főhatóság egy terjedelmes felirat­tal válaszolt, amelyben többek közt ezeket mondja: „Az egész müveit és tudományos világ józan elméletre alapí­tott gyakorlat nyomán rég elítélte azon természetellenes rendszert, hogy az iskolákban idegen legyen a tannyelv. Ez ellenkezik a gimnáziumok céljával, amely nem az, hogy egy idegen nyelv minden áron megtanultassék, ha­nem az, hogy a növendékeknek erkölcsi nevelés és kívánt, tudományos kiképzés adassék“. Minthogy a mi valláskö­zösségünk tagjai magyarok és székelyek, ezért iskoláink­ban a tannyelv csak a magyar lehet. Ilyen feltétel mellett hozták és hozzák híveink az iskolák fenntartására tete­mes áldozataikat s ehhez az Egyházi Tanácsnak ragasz^ kodnia kell. A komoly és erélyes hangú felterjesztés után a kormány a tanítási nyelv megváltoztatását nem kívánta. Egy harmadik kísérlete a kormánynak az volt, hogy megrendelte, miszerint jövőben csak az osztrák egyete­mek bizottságai előtt vizsgázott tanárok taníthatnak isko­láinkban. Erre az egyházi főhatóság kifejtette, hogy a tanárok képzését, megválasztását és elbocsátását régi jog és törvény alapján gyakorolja s erről a jogáról le nem mondhat. • Amíg itthon ilyen hősies küzdelem folyt az egyházi és iskolai szabadságért, azalatt Paget János Erdélybe te­lepedett hitrokon útján, angol testvéreink is tudomást szereztek az itteniek szorongatott helyzetéről s anyagi nehézségeiről. Azoknak segítségére siettek. Az 1858. má­jus 1-én tartott Egyházi Képviselő Tanácsban Kaáli Nagy Elek örömmel jelentette, hogy 1231 font sterlinget kül­döttek a szükségletek fedezésére, sőt 1859-ben tartott évi közgyűlésükön elhatározták, hogy oly alapot létesítnek„ amelynek kamataiból egy magyar unitárius ifjú tanulását 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom