Ferencz József: Unitárius kis tükör. Az Unitárius Egyház történelme, hitelvei, szertartásai és alkotmánya (Kolozsvár, 1930)
I. Történeti rész
letre a magyarországgyűlés április 14-én a függetlenségi nyilatkozattal felelt s kimondta az ausztriai uralkodó háztól való elszakadását. Ebben a nehéz helyzetben a bécsi kormány elfogadta az oroszoktól felajánlott segítséget s a magyarok az így egyesült osztrák és orosz haderőktől elnyomva, az oroszok előtt Vüágosnál augusztus 13-án letették a fegyvert. Már a szabadságharc alatt siralmas volt az egyház helyzete. A fegyverek zajában elnémultak a múzsák. A kolozsvári főiskola növendékeinek javarésze fegyvert fogott a szabadság védelmére. A tanulók többi része haza ment. Az iskola 1848. novembertől 1851. október 1-ig szünetelt, a tordai és székelykeresztúri iskoláink is zárva voltak. Sőt a legtöbb elemi iskolában szünetelt a tanítás. A harangokból ágyukat öntöttek s egyesek és egyházközségek vagyonuk egyrészét a közjó oltárára helyezték. A legnehezebb sorsuk volt a nemzetiségi helyeken levő egyházközségeknek. így Abrudbányán, Verespatakon, Alsójárában és Torockószentgyörgyön. a községekkel együtt a templomokat felgyújtotta az ellenség, a hívek egy részét a papokkal együtt legyilkolta. A szabadságharc leveretése után a szenvedések még fokozódtak. Az 1848. évi törvényeket eltörölték. Az alkotmány megszűnt s beköszöntött az osztrák abszolutizmus, mely Erdélyt nagyfejedelemséggé tette és katonai kormányzás alá helyezte. Megkezdődött a szabadságharcban résztvevők üldözése. A legkiválóbb emberek: egyházi tanácsosok, tanárok, iskolamesterek hontalanul bujdostak, hogy életüket megmenthessék. Az egyházi vezetőség egy pillanatig dermedten nézte a kétségbeejtő helyzetet, de azután annál nagyobb erőveL fogott hozzá a romok eltakarításához s az egyház és iskolák újraszervezéséhez. Miután az abszolutizmusnak az a kísérlete, amelynél fogva az egyházat Ígérgetésekkel a maga javára megnyerje, nem sikerült, elkezdődött a harc a két fél között. Az első csapás, melyet az unitárius egyházra mértek, az volt, hogy Székely Sándor püspöknek 1853-ban bekövetkezett halálával új püspökválasztását nem engedték meg, abban a gondolatban, hogy a hívek a pásztor nélkül való nyáj sorsára jutnak. De tévedtek számításukban. A hívek lelki vezetését Székely Mózes főjegyző, mint püspökhelyettes, vette kezébe s 9 éven keresztül nagy buzgósággal végezte. Ugyanazon évben a 100
