Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
80 másodszor azon is a Tekintetes Urat kérni, hogy az ő itten lehető maradásának megírt terminusát az ö előttem tett fogadása szerint való jó czéljának elérésére nyújtani méltóztatnék. Mely szerént bátorkodom is ezen ő kérésének jelentése mellett insinualni a Tekintetes Úrnak, hogy mea tenni opinione, jónak tetszik, ha a Tekintetes Ur által secundáltatik első szülötte ezen kérése, az ő itten lehető maradása terminussának haladásával. Táplál ugyanis az eddig valóknak szemléléséből származott az a reménség, mely szerént nemcsak színesnek, hanem valóságosnak ítéljem az ö maga megjobbitására előttem tett fogadását; hogyha pedig tetszeni fog a Tekintetes Úrnak is ezen én csekély opiniomon megnyugodni, kivánok én is továbbra is iránta szoros vigyásással s kiváltképen való attentioval lenni és mihelyt legelső excessusát Iá tandanám, aztat a Tekintetes Úrnak jelenteni el nem múlatom. Igaz az a Tekintetes Ur tisztelt levelének tenora szerint, hogy őt bizony a társaság rontotta meg a méltóságos Maurer István úr fiával együtt; mert ez is mind a közelebbről múlt esztendőig oly jámborul viselte magát, bog}- legkisebb követői is benne se erkölcsire se tanulásra nézve nem volt; de mind ez s mind a Tekintetes úr nagyobb fia oly társaságban elegyedének, a melj’ szülte irántok a mostani maliimat. Már Maurer urfit is haza menni még húsvét innepe előtt kényszerítette méltóságos édes atyja igen súlyos betegsége: a többitől pedig, kik még itten vadnak, a Tekintetes IT említett fia fogadása szerént a mint eddi»: kezdette elvonni magát, reménlem, hogy ezután is azon fogadásának megállója lészen és e szerént mostani iránta lett szomoríttatásában a Tekintetes Úrnak, örömre változliatik minden haladék nélkült. Melyet szívem
