Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Bevezetés
XII Nagyon óhajtandó, hogy a többi patronus családaink mogle vő levéltárai is ebbe a nagy erdélyi gyűjteménybe örökös letétül elhelyezve, a nyilvános kutatás szolgálatára s így a történetírás hasznára álljanak. Egy nagy erdélyi családi levéltár válogatottabb anyagát teszi közzé jelen kötetében ifj. Bids István is. Az unitárius vonatkozású adatok a Széki gróf Telekiek-levéltárába főleg a rokon Simének beolvadt levéltárával és a vétel útján szerzett Iszlailevéltárral kerültek. Nagyon különböző tartalmúak s értékük sem egyforma, de kiadójuknak mindenesetre köszönettel tartozunk azért, hogy e levéltárból az egyházát érdeklő értékesebb anyagot közhasználatra bocsátja. A kötetben tartalmát tekintve az egész egyházat egyetemlegesen érdeklő adat nem sok van. Ilyen 1721-ből néhány unitárius előkelőbb nemesnek az a más forrásból már ismeretes felhívása, melyet az egyháznak adandó segély érdekében írtak (8. szám); továbbá az unitáriusok kérése az országgyűlés elnökéhez és rendéihez a Désfalvi Simon Mihály halálával megüresedett főkormányszéki tanácsosságért (9.). Ilyen 1770-böl P. Horváth Boldizsár főgondnok adakozásra felszólító levele az unitárius püspök megerősítésének 300 frt költségére (29.) és 1792-ből a tordamegyei unitáriusok kérése a hivatalokra történő jelöléseknél a vallások egyenjogúságát sértő mellőztetésük ügyében. Ide sorolhatjuk a zsinatok, partialis gyűlések, főtanácsi- és képviselötanácsi ülések meghívóit s az ezekre vonatkozó leveleket 1728-tól 1823-ig Az egyes egyházakra vonatkozó oklevelek közül egyikből a káli ekklézsia ±648-ban szerzett templomhelyéről (3.), a másikban II. Apaffy Mihálynak a kolozsvári egyháztól nyert kölcsönéről van szó. Öt oklevél és egy levél az iszlo'i egyházra és templomára nyújt adatokat. Becsesek a szabédi (20.) és a kis - sárost (77.) egyházainkat illető oklevelek is. Érdekes csoportot képeznek az iskolatörténetre vonatkozó vagy azzal kapcsolatos levelek és oklevelek. Ezek mind a kolozsvári főiskolára vonatkoznak. Az első közűlök az a felszólítás 1723-ból, mely a marosköri fögondnokokat a kolozsvári tanulók segélyezésére kéri; a második és harmadik Simén György adományaiért kifejezett köszönet 1751-böl és l758-ból( 18 és 23.). Néhány adat a Thorotzkayak és Iszlaiak tanuló fiaira vonatkozik (34. 40. 48.). E tanulóknak a kötet adja két iskolai levelét is (35. 102.)
