Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

79 tett akaratját s kívánságát, és én eztet effectuálván, minthogy a közelebbről múlt vasárnapig a rajtam lévő communitásunkat concernaló sok publica expeditiók mián teljes lehetetlen volt. Akkor magamhoz hívatván r a Tekintetesül' első szülöttét, amint Isten tudnom adta a szerént placidissime elsőben reprehendálván azokról, a mik hallottak felőle, nem külömben szép szókkal intettem maga olyas viselésére, mely által, minden ellene volt vádak meghamíssittassanak és ilyen leg­alább is egy óráig tartott véle való intő beszédeimre megvallom, bizony örömmel tapasztaltam azokat a jele­ket benne, melyekből concludálhattain jó reménység­gel, hogy meg ne csalassam azokban, a melyeket ez­előtti levelemben a Tekintetes Urnák iránta pro futuro lehető megvigasztaltatására írni bátorkodtam vala; mivel nem csak fogadta maga megjobbitását; sőt meg­ismervén s megvallván, hogy sokakban nem jól csele­kedett, kért maga is azon, hogy levelem által az Úrnak mellette Írnék, s azon kérném, hog}7 engedjen a Tekin­tetes Ur nékie üdőt annak ezen esztendői oskolai éle­tében lehető megbizonyitására, hogy ő magát egészen megjobbitotta. Halván tudnia illik a Tekintetes Ur tő­lem előtte télolvastatott tisztelt leveléből, hogy a Tekin­tetes ur által az ő oskolai élete csak három vág}7 négy hetek határai közé szorittatott légyen! Melyre én ő nékie togadám, hogy ha bátorságossá tészen engem maga szoros ajánlásaival a jóra az iránt, hogy az eddig volt társaságnak egyszeribe egészen véget vét és a leczkéket szorgalmatoson járván legkisebb exces­­sust is nem cselekeszilc, tehát úgy én is igenis kívá­­vánok elsőbben is megírásával az ő maga-viselése iránt már is lett correctiónak a Tekintetes Úrnak vigaszta­lására lenni mostani iránta való szomorúságában; és

Next

/
Oldalképek
Tartalom