Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

62

meg júliusnak 13.-dik napján, estvéli 9. óra tájban, mind magától s mind háza népétöl csókolással s sírással. Én soha magamban olyas offertiót, mint azon órában, nem éreztem, látván azon áldott jó háznak hozzám való szívességeket s jó indúlatjokat, az Isten áldja meg őket! Irt a tiszt, professor levelet t. püspök uramnak, melyet én magam levelemben zárva el is küldék. A tekéntetes urakat is ugyan szívesen tisztelteti, s arról, hogy levelet nem írt nagyon követteti; de bizony magam látám sok foglalatosságait azon áldott jó embernek, mivel induló félben volt egész házanépestől Freisiaban nyaralni, s e mián, ámbár volt szándéka, hogy a tekéntetes uraknak is irjan, nem írhatott. Nékem iteratis viribus meghagyta, hogy a tekéntetes urak előtt mentett légyen ezúttal; nem különben aztat is, miként érkezlietem meg, hogy megírjam mind maga s mind az asszony ugyan meghagyták. A freisiai jó uraimtól pedig csak levelem által búcsúztam el. Most többekkel a tekéntetes urakat nem terhelem, hanem magam a tekéntetes urak szívességekben egész alázatossággal ajánlván maradok a tekéntetes uraknak

alázatos szegény szolgája Lázár István, m. k. i.

P. s. Én mindazon mlgs és tkts. jó patronus uraimról, valakik a Tkts Urak előtt rólam emlékezni méltóztatnak, egész alázatossággal emlékezem. A tekéntetes urak kedves úri házoknak is vagyok alázatos tisztelője!

Czím, külön borítékon: Monsieur Monsieur Moise