Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

44

Hogy öszvébb szorítsa tágult sógorságot.

Hát ){ároly mit csinál? Érte neve napját.

E költötte fel most Méltóságtok papját, Csakhogy elvesztte verstartó kalapját Szintén elfelejti meni(!) quantitását.

De hadd jáijon az is! azzal nem gondolhat Károlynak sok nevenapjairól szólhat Akárki is abból ád a mihez nyúlhat A ki mászni sem tud, a meg sem botolhat.

Örülök, hogy e nap renddel úgy jödögel Hogy az at)’a fiság arra mind nödögel A ki lassan-lassan mind csak erdöldögel Végre erdő helyén búzát is mérdegel.

Jó volt a reménység, ha a hüt vezette Ha csökönt is néha, de ritkán vesztette Leptiben kantárját addig eresztette Miglen várt madarát kedvén feresztette Jól tészi hát Károly, hogy Holkiket. várja s Testvérjei előtt napját előljárja Apró patakokból lesz nagy vizek árja Apróság rügyökből az üdönek nyárja.

Az atyafiság igen szép korona Mint arany fogakból rakodott borona Nem táborra való bunyáta katona A lapos tarsolynak hamar fogy vagyona.

Ujabb-újabb élés áldott kamarából Nem szedetik elő puszta hurubából Erdőt nem neveznek egy árván nőtt fából Zászlós tábor épül sok trupp, sok glédából Jól viszi a zászlót Károly urfi elől Nem kereskedem most imitt, amott belől Nem merek távozni messzére e mellől Megállók e mellett Károly úrfi felől.