Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
13 közönséges hasznára, nem valami haszontalan hiságra, melyre ha magunk cselekedetit jól meggondoljuk, az testi indulatoknak és kévánságoknak szolgálat] ára adván magunkat, többet szoktunk vesztegetni, mintsem isteni buzgóságból az ecclesiai dolgoknak promotiójára és az evangéliumi igazságnak terjesztésére. Ezen jó feltételnek és szándéknak azért isteni félelemmel és buzgósággal való szorgalmatos gondját és előmozdítását kegyelmetek keresztényi kötelességére jelen való atyánkfiainak megegyezett tetszéséből concredaltuk, kérvén és intvén kegyelmeteket nagy atyafiságos szeretettel, sőt kényszerítvén igaz keresztényi kötelességére, hogy az accludalt listában specificalt hitbéli atyánkfiáit megtalálván, mind szép szóval, mind hathatós intéssel emlékeztesse keresztéin tisztire Istenéhez Christusához való szeretekre és buzgóságra s az ecclesiához, kinek tagjai vagyunk, illendő kötelességére és indítsa fel, hogy szabad akarat szerént esztendőnként valamit az kitől értékéhez képest mit lehet az ecclésiai közönséges szükségre annuatim conferálni ne sajnálják; specifikálván neve után, ki mit conferálhat promoneálván, hogy az ki mit cselekedhetik, jó indulatból és hittel cselekedje, mert így az Istennek áldását bizonyosan érette várhatja. Ezen listában specificalt atyánkfiain kívül penig többeket is kiknek Kegyelmetek az jótéteményre hajlandóságokat és tehetségeket veheti eszében és tudhatja, adjungálni igyekezzék, az ki csak egy forinttal concurálliat is annuatim ezen szükségre, Isten előtt jutalmát el nem veszti. Egy szóval Istent híván segítségül, minden alkalmatossággal légyen munkás Kegyelmetek benne, hogy ezen közönséges ecclesiai szükségre
