Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

ni körből; hogyha Iszlóban mind idegenség az, ami az embernek kévánságival, indulatival, és a világi con­­ceptussal meg nem egyez: tehát úgy a Kristns min­den törvénye idegenség, mert az amazokkal épen ellenkezik. A dimoveáltatásnak nyilvánvaló példás okait, nyilván és nem sub rosa, sőt annak idejében kell vala jelenteni ; bogy tudtanak volna ahoz tartozni, és ingyen ne iigyekeztenek volna. Az háládatlanság utálatos vétek; de, ha ez min­denütt végső megvettetést érdemel, soha senki az Isten színét meg nem látja. Nem kellene penig az embernek az kegyelmes Istennél keményebbnek lenni; hacsak azért is a mi van. Jac. 1. 213. De azt sem lehet háládatosságnak nevezni, mi­dőn sok esztendőkig maga zsoldján, kenyerén vitéz­kedő szolga csúfosan vettetik el; annál is inkább; mert Pater non portabit in equum filiorum az Isten fó­rumán. Megbánta volt egy király az ifink tanácsát. Tn reliquo sum spectabilis domationis vestrae Sz. Gericze, 19 Április 1786. servus hinnilimus Michael senex Kozma. P. s Talám helyesebben és az ecclesiának és az uraknak is nagyobb tisztességére esnék ezen dimove­­altatsist differs! In i addig, míg az világ ás minden statusok mostani faciese a maga helyében állott volna; mert a mint a dolgok és azok hírei lenge­deznek, Iszlónak különös papja nem lészen; meg fog számunk kevesedni De ubi nihil valeo, ibi nihil

Next

/
Oldalképek
Tartalom