Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
109 a tekintetes úrnak mind maga hozzám utasitott két rendbeli leveleiből s mind közelebbről kedves fiától is az elmúlt fársángi napokban, papja változtatása iránt értett akaratját két versben is és most már harmad ikszor megírni tiszteletes diaecesaneus esperest Kozma Mihály uramnak el nem mulattam; de mind eddig a quindenalis sedria által nem adatott fel ezen differentia a repr. consistoriumnak; hanem szintén azesetre érkezett levelében megirta tiszt, esperest uram a consistoriumnak a tekintetes urak ezen akaratokat, annectálvan azon leveléhez in accluso azon levelet is, mely az iszlai dékán Demeter Zsigmond ö kegyelme subscription a alatt irat’tt tit. tiszteletetes esperest uramnak. És e szerént már e mái napon lészen consistorialis confiuxusunk, s annak alkalmatosságával előfordul ezen dolog is, és reménlem hogy per transpositionem fog orvosoltatni a malum. De, bog}’ másképen orvosoltassék, az épen lehetetlen rnoraliter, tudnia illik a felséges rendelésekre nézve, melyek ellen cselekednie a consitoriumnak, sőt még csak gondolnia is, nem lehet, se másoknak. Én mea opinione, melyet tiszteletes esperest uramnak is in privato közlettem vala nem régiben levelem által, jónak Ítélném az mostan Adorjánból Nyomátra szolgáló tiszteletes papot Iszlóra tenni, s az iszlait Nyomátra ; mivel azon pap atyafit tudom bizonyoson igen szelíd jámbor s jó lelkű embernek, a mennyiben reflectalok deaki állapotjára; actor is jó, ha szinte nincsen is eminens tudománya ; de talám az iszlai ecclésia is gyengécske, s az eminensebb tudományú papokkal, kik ex co jobbacska ecclesiában vágynak nem lehetne transpositiot tenni. Ezek tekintetes úr az én vélekedésim, melyeknek jelentésével a tekintetes úr