Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)
Rövidítések
98 Lvn. 1785. május 10. Kolozsvár. Lázár István levele egyik Iszlaínak.*) Tekintetes Ur, nekem jó és gratiosus patronus Uram ! A tekintetes úrsub 22^ Április a. c. 1785. hozzám útasitani méltóztatott levelét vévén alázatos tisztelettel, látom annak rendiből, a tekintetes úrnak méltó panaszát, avagy csak némi-nemüképen (minthogy bölcs ítélete szerént a tkts urnák, tetszet aztat mostan világoson és voltakópen tőlem is elrejteni, s nékem meg nem jelenteni) a loci tiszteletes parochus, vagyis inkább annak rosszul nevelt s gonosz indulatu fiai ellen és approbalom ennek orvoslása végett a tkts úrtól projectalt s velem közlött útat, s ebben, ami tőlem csekélységem szerént lehetséges, aztat arra fordítani, hogy a tkts úrnak s a tiszteletes ekklésiának consolaltatása lehessen, szoros kötelességemnek ismerem. De mostan már a mióta [.........] sekböl |.........| hozzánk beküldött difficultások iránt tett rendelésünket kiküldöttük, és a rendes változásnak ideje is eltölt, épen nem találok expedienst arra, hogy a repr. consistorium által deferáltathassék a tiszteletes ekklésiának mostani fuugens papja amotiójával, annyival is inkább, hogy az efóléket igazítani objectuma immediate a generale consistoriumnak ; egyetlen egy casust kivéve, eztet tudniillik, a mikor a dolog olyas, hogy haladékot, sine detrimento conmunitatis ne szenvedhetne a dolog. Ekkor ugyanis van activitasban a repr. consistoriumnak is az efélékért determinálni Ezekhez képest az én csekély opinióm *) A levél borítékja elveszett.
