Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Rövidítések

miolta itt volt ö szentsége a változások; de mi lett az egész végezés nem tudhatom, ha csak a dolog eféle kimenetele némü-némíí képen nem szólja.

A másodikra Írhatom: kik vagyunk, mik vagyunk s miért jöttünk, azt nyilván tudja s megtudta csakhamar, hogy idejöttünk nemcsak az egész professoratus (kiknek házul hozott bizonyságlevelünket mely az unitárius superintended és vice-notarius nevek s az egész consistorium pecsétje alatt költ, exhibealnunk kellett, a szokás szerint, minthogy attestatum nélkül senki is in matriculam universitatis nem infbraltathatik,) hanem minden tanuló társaink, sőt az egész universitas is. Nemcsak, hanem tudják, kik vagyunk, még az erdélyi pártról lévő három consiliarius urak is, kiknek már egy néhányszor nem csak manirosságból (!), hanem bizonyos reánk bizott causakban szükségből is udvarolnunk kellett, s míg itt leszünk, kétség nélkül ezután is udvarolnunk kelletik. Meddig lészünk pedig itten, a jó Isten tudja s at. consistorium. Ugyancsak reméljük, hogy legtovább ezen scholaris esztendő végin mense Augusto, vei 7-bri feljebb mozdulhatunk. Egészségünk Isten kegyelméből mindkettőnknek még eddig tűrhető volt, s vagyon; állapotunk p. mint szegény legényeknek idegen helyen szó kott lenni, igen elegyes: interim, az Úr gondot visel!

Újságok: 20-dik mensis superioris érkezett ide a marokai cár kóvetje Mahumet Abdilon basa de Tanscher 29 személyből álló maga szakálas és barnás követőivel. Volt s vagyon mit nézni Bétsnek rajtok, mert a köntösök is olyan csudás, hogy alkalmasint illett a fársánglioz. Audientiaja volt ezen követnek ö felségéhez.

25-dik Februarii. Szép pompával kísértette fel magához maga gála szekerén ő felsége: mutatott bé ez a kö-