Biás István (szerk.): Unitárius egyháztörténeti adatok (1619-1866) (Marosvásárhely, 1910)

Bevezetés

BEVEZETES.

Unitárius egyháztörténeti adatokban szegények vagyunk. Ezért örömmel kell fogadnunk minden olyan vállalkozást, amely ezen a téren szolgálatokat akar tenni s a közölt anyag kiadásával hézagokat pótol, mert történeti anyagismeret nélkül történetet írni nem lehet.

Ha számba vesszük unitárius történetírásunk kiadott és kiadatlan anyagát, mind a kettőnél hiányok tátongnak és tennivalók kínálkoznak relénk.

Kiadott oklevél és levélanyagunk alig megy mindössze néhány százra. Kiadatlan anyagunk túlnyomó nagy része még egyházunk irói előtt sem ismeretes. Egyháztörténetünk előmunkálatai is hiányosak. Egyházunk XVI. századi történetét nagyjában tisztázta ugyan a sok irodalmi vita, de azért összefoglalóan senki sem irta meg. A XVII. századi történetünk úgyszólva egészen parlagon hever. Kevés feldolgozással rendelkezünk a XVIII. századra nézve is s a XIX. századra szintén inkább csak életrajzok dolgában állunk jobban.

A tisztán unitárius egyháztörténeti anyagból legtöbbet a Keresztény Magvető közölt, amely—belészámítva a XIX. század utolsó negyedének kisebb adalékait — első évfolyamától 1909 végéig összesen 3b2 adatot tett közzé. Ezen kívül az Erdélyi Országgyűlési Emlékek, a Történelmi Tár 1878-tól kezdődő évfolyamai, az Erdélyi Protestáns Közlöny, a Székely Oklevéltár IV—VI. kötete, Jakab Elek Kolozsvár Történetének oklevéltára, valamint Dávid Ferenez életrajzának oklevéltára s a Vargyasi Dániel család oklevéltára, végül a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában, dr. Veress Endre szerkesztésében megjelent Carillo levelezése nagyjában azok a kiadványok, amelyekben több-kevesebb unitárius egyháztörténeti adatot találunk. Mindezekben együttvéve ismét lehet körülbelöl annyi, mint a Keresztény Magvető 1850-ig tér-