Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)

.

ELŐSZÓ.

A magyarországi unitárius egyház törvényhozó testiileto az egyházi főtanács volt a múltban is és az jelenleg is. (206. §.) Az egyházi törvények végrehajtása körében szükséges rendeletek, utasítások kibocsátása a végrehajtó hatalommal fülruházott E. K. Tanács hatáskörébe tartozik. Sőt az egyházi törvények 229. §.

I. pontja értelmében „a mennyiben a zsinati és főtanácsi határozatok végrehajtásánál az alkalmazás körülményei változtatást igényelnének, joga van az E. K. Tanácsnak ezt a következő főtanácsig tartó érvényességgel kivételesen és saját felelősségére megtenni".

Ez tulajdonkép időleges törvényhozási jogkör.

A törvények életbelépése tekintetében egyházi törvényeink általános érvényű, határozott rendelkezést nem tartalmaznak. A kihirdetés tekintetében a régi gyakorlatot tartotta fenn az új szervezeti törvény, a mely „a püspök, E. K. T. és főtanácsok rendeletéinek és az egyházi törvényeknek kihirdetését“ az egyházköri közgyűlés tárgyai közzé veszi föl (146. §.). Az egyházi törvények kötelező erejének kezdeti időpontja e szerint határorozatlan, ha csak az életbeléptetés napja külön megjelölve nincs.

Az unitárius egyházban a törvények megismerésére minden érdeklődőnek bő alkalma volt a múltban, mert a Kolozsvárt évenként tartott téli és a szintén évenként más és más helyen tartott nyári főtanácsok a legnagyobb nyilvánosság mellett folytak le és a törvények a köri gyűléseken is kihirdettettek.

Jelenleg a helyzet még kedvezőbb, mert — 1900-tól kezdődően — az egyházi főtanácsok jegyzőkönyvei kinyomaxtatnak és az egyházközségnek, egyházköröknek és egyházi tanácsosoknak megküldetnek.1

1 Az országos törvények a múltban királyi jóváhagyás után az országgyűlésen és a vármegyei közgyűléseken hirdettottek ki és az országgyűlésre személyesen meghívottaknak is mogkiildettek.

1*