Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)

UNITÁRIUS EGYHÁZI TÖRVÉNYEK A PAPVÁLASZTÁSRÓL.27

egyénre oly formán, hogy a kiket, választani kíván, járjon előbb jól végére, elvállalják-e azon állomást, vagy nem, hogy ok nélküli késedelmek ne történjenek és igy mindhármat a szózatok száma mellett név szerint terjessze fel a Püspöknek; azonban megtartván azt, hogy ha Deák jönne be a választásba, vagy kéretnék, annak neve ne jelöltessék ki, hanem csak általánosan kéressék Deák. Mely választott három egyének közül a Püspök egyet a kérdés alatti papi vagy mesteri állomásra kinevezend. Mely alkalommal figyelmeztetnek az Eklézsiák arra, hogy a választást úgy tegyék, hogy akár melyik fogna a Püspök ur által rendeltetni, azt elfogadni tartoznak.

4 Egy belső ember is vacantiába ne tétessék büntetésül, mig per utján annak ügye a maga rendén el nem láttatik. Mely esetek a főtiszt. Püspök ur által a képviselő vagy Főtanács eleibe terjesztessenek.

5. Mikor a belő Emberek Sz.-Györgynap után haláloznak el azon szomoritó esetben özvegyeik és gyermekeik a Canon szerint ne tétessenek ki a Parochiából Sz -Mihálynapig, és fele kepét kapják, miből a szolgálatra oda rendelendő Belső embereket és lovaikat élelmezzék. Ha pedig a bér bevétele után haláloznak el az egész kepével maradhassanak, Sz.-Gtyörgynapig a papi lakba, hasonlőlag a papokat és lovakat élelmezvén.

6. A Papi és Mesteri jövedelemről minden pap rendeléskor tiszta felmutatás tétessék az Esperest ellenőrködése alatt a Püspökséghez.

E törvény majdnem egy félszázadon át kielégítőnek mutatkozott s annak 1889. évben bekövetkezett módosítása lényegileg a lefektetett alapelvek tovább fejlesztéseként fogható föl. Ez utóbbi törvény bővebb annyiban, hogy a kapcsolatos adminisztraczionalis intézkedéseket is vázlatosan felöleli és hiányos annyiban, hogy a kodificalatlan egyházi törvények daczára egyszerűen utal a „vonatkozó egyházi törvényekre“. (L. 16. §.)

Az ily hézagos törvényhozás azonban az újabb korban egyáltalán nem felelhet meg a kivánalmaknak, mert ma mindenki úgy el van foglalva a saját hivatásával, hogy csupán gyakorlat alapján — miként, a régiek — alig tudja elsajátítani azokat az ismereteket, amelyek a legcsekélyebb fokú hozzáértéshez is megkívántainak.

Ezt szükségesnek tartottam fölemlíteni ez alkalommal annál inkább, mert az E. K. Tanács dicséretre és elismerésre méltó körültekintéssel egyes egyházi törvényeink átnézésére 190/909. E. K. T. számú határozatával szakbizottságokat küldött ki.