Tóth György: Unitárius egyházi törvények a papválasztásról. Jogtörténeti tanulmány (Kolozsvár, 1910)
14 UNITÁRIUS EGYHÁZI TÖRVÉNYEK A PAPVÁI.ASZTÁSHÓR. megerősítette és ily módon újból kihirdetve lett, mégis nagy nehezen lehetett érvényt szerezni ennek a határozatnak.1 2 Pokoly ezután a világi hatalom beavatkozását arra vezeti vissza, hogy a papmarasztás rendszere folytán az ev. ref. egyházban igen sok vacans miniszter volt különösen Háromszéken, ahol a Bethlen Gábor által 1614-ben adott privilégiumnál fogva ez az adózásra is hatással volt, nem lévén a papok kötelesek semmiféle vagyonuk után adót fizetni. ily viszonyok között a ref. egyház is készséggel fogadta a papmarasztás rendszerét eltörlő királyi leiratot, mert ha az egyház autonómiáját sértette is, de alkalmas volt a belső bajok orvoslására. E helyen azonban rá kell mutassak Pokoly ama helyes tanítására, hogy a papmarasztalás rendszerének az eltörlése alkalmával az unitárius egyházat is megkérdezték.3 A következő szakasz jegyzet-rovatában szóról-szóra közlöm a mi egyházi levéltárunk feldolgozatlan anyagából azokat az ismeretlen adatokat, a melyek idevonatkoznak és azok reánk vonatkozóan talán teljesebb világításba helyezik a papmarasztalás eltörlésére vonatkozó rescriptum kiadását, mint azt Pokoly tette. Az itt jelzett adatok ugyanis hivatalos intézkedésre voltak összeszedve még a XIX. száz első évtizedeiben, tehát elég közel ahhoz az időhöz, a mikor közvetlen tapasztalatból is megörökithető volt a tiszta való. Pokoly ezt nem fogja kákán csomót keresésnek találni és én csupán a kérdés tisztázása okából terjeszkedtem ki ily részletesen, mert végeredményében ma már csupán a jogtörténeti fejlődés okából van a kérdésnek jelentősége. Készséggel elismerem és kiemelem, hogy más egyházak egyháztörténctirói közül senki sem foglalkozott velünk oly részletesen — bár hitelveinket illetőleg elfogultságtól ugyan nem menten — mint ő. És ezzel át is térek a következő korszak papválasztási rendszerének az ismertetésére. 1 L. Pokoly: V. kötet. 47. lap. 2 Pokoly: V. kötet. 47. lap. A király „a református és unitárius egyháznál tudakozódván a mód után, melylyel ezen visszásságnak véget lehetne vetni, mindkét főconsistorium az ág- h. ev. egyház szokására mutatott, mely szerint a pap élethossziglan választatik“.
