Frencz József - Erdő János (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház szervezeti törvénye - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 4. (Budapest, 1942)
Ferencz József: Az unitárius egyházalkotmány jogtörténeti forrásai és mai problémái
AZ UNITÁRIUS EGYHÁZALKOTMÁNY JOGTÖRTÉNETI FORRÁSAI ÉS MAI KÉRDÉSEI. Az alábbiakban rövid és vázlatos áttekintést akarunk adni az unitárius egyházalkotmány jogtörténeti forrásanyagáról, valamint azokról a mai kérdésekről, melyek az unitárius egyházalkotmánnyal foglalkozó érdeklődő előtt állanak. A magyar unitárizmus jogtörténetének szorgalmas kutatója, dr. Tóth György 1933-ban a Keresztény Magvető LXV. évf. 2—5. számaiban, később különlenyomatban is a Keresztény Magvető füzetei című sorozatban közreadja „A magyar unitárius egyház alkotmányának jogtörténeti kifejlődése“ című tanulmányát, melynek alapvetését és anyag-egybegyűjtését „Az Unitárius Egyház Rendszabályai 1626—1850“ című, Kolozsvárt 1922-ben kiadott munkájában már amúgy is elvégezte. Az 1933. évi tanulmány megjelentetésére az ezekben az években a román uralom alatti egyház új egyházalkotmányért harcoló törekvései adtak indítást, s ítéleteinek korszerű színezetet. I. Tóth György dr. négy korszakot különböztet meg egyházalkotmányunk fejlődése rendjén, de ezek határait csak hozzávetőlegesen állapítja meg. E korszakokon keresztül alakul ki az unitárius egyházalkotmány abban a mai formájában, ahogyan az az 1899—1904 évi kodifikálásban megállapíttatott. Fejtegetései befejezéseképpen dr. Tóth megállapítja: „A lengyeleken keresztül adoptált konzisztoriális rendszer a letűnt három évszázad zavaros állapotai között feladatát megoldotta és a közös érdekek erőteljes érvényesítésére való liivatottsága ma sem csökkent“. — „Az unitárius egyház jogtörténeti anyaga alapján én se állapíthatok meg mást, mint ami a fentebbiekből kilátszik, hogy az unitárius egyház, mint a reformáció egyik eredménye, a presbiteri elvet alkotmányának alapjául 3
