Frencz József - Erdő János (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház szervezeti törvénye - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 4. (Budapest, 1942)
Egyházi szervezeti törvény
nem fizet, az a közgyűlésnek nem tagja, hiszen mindenki köteles az egyházi terhet viselni, hanem az, hogy az % egyházközségi keblitanács köteles minden önálló nagykorú férfiúra a megfelelő terhet kivetni. A fiú lehet nagykorú, de ha még az apai háznál él, nem önálló; ez ___ esetben egyházi terhet nem visel. Ha azonban megnősült, akkor már az apáétól külön családot alapított teljesen önálló lett, kinek egész családjára vonatkozólag megnyílnak önálló jogai és ezzel kötelességei is az egyházzal szemben. Az ilyen megnősült férfiúra okvetlen teher vetendő ki vagyoni viszonyainak megfelelőleg még ha oszpora is ez. Az, hogy a megnősült ifjú az apával egy fedél alatt lakik, vele egy földet munkál, egy kenyeret eszik, nem befolyásolja azt, hogy az apa által fizetendő kepén kívül legalább is egy napszám értékével egyenlő oszporát fizessen, ha semmi megterhelhető vagyona nincs. Az, hogy több helyen az a szokás, hogy az apával egy fedél alatt lakó, egy földet munkáló, egy kenyeret evő megnősült fiú nem fizet az egyházközségnek semmit, lehet egy rossz, vagy téves szokás, melyet az 1902 évben hozott szervezeti' törvény megsemmisített, de semmiesetre sem törvényes. Vagyoni helyzetének megfelelően fizetni mindenki köteles, mert a nem fizetésből az következnék, hogy az illető nem tagja az egyházközségnek; de ilyet nem mondhatunk, mivel az egyházközségi tagságot más törvény szabályozza, hanem a egyházközségi keblitanács mulasztotta el kötelességét, nem róván ki adót az illetőkre. Az önálló férfiak tehát tagjai a közgyűlésnek, de viszont a presbitérium mulasztása is helyrehozandó, hogy a kérdés vitássá ne válhasson, pl. egy választás alkalmával. Az önálló férfi tagok pedig presbyternek megválaszthatok a törvény 23. §-a szerint, ha maguk egyházi adót fizetnek, amit kötelesek is fizetni. A 23. §. azonban más életviszonyokra is, nagyon is figyelmet érdemlőleg kiterjed. Ez már kedvezmény. A példa illusztrál. Van egy nőtlen nagykorú ifjú, aki közös háztartásban él édesanyjával. A fiúnak semmije sincsen, az anyáé minden vagyon « az anya megfizeti a kepét. Az anya nem gyakorolhatja az egyházközségi jogokat mindenben, apa pedig nincsen; ilyen esetben a törvény megadja azt a jogot a fiúnak, hogy mind az egyházközségi, mind a presbyteri jogokat élvezhesse és gyakorolhassa. Vagyis úgy tekinti a nagykorú férfit, mintha ő maga fizetné a kepét, amiért őt külön kepével nem is rójja meg. Ily esetben tehát a nagykorú fiú a® apa helyett számít. Ezért írja a törvény, hogy „ha az anyja— érette is egyházi stb. fizet“. Ilyenforma az eset akkor is, midőn a férfi neje fizet helyette. Egy vagyontalan férfi elvesz egy vagyonnal rendelkező nőt. A családot a nő vagyona után rójják meg kepével, de a családnak jogait a férfi gyakorolja, mint családfő. így e férfiúra külön kepe nem róható ki, mert a családi vagyonra csak együttesen róható az ki s a vagyon pedig az asszonyé lévén, világos, hogy neje fizet helyette.“ 14. §. Egyházközségi közgyűlés évenként rendesen kétszer (egyszer az esperesi, illetve püspöki vizsgálat alkalma 23
