Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház rendszabályai 1626-1850 - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 3. (Kolozsvár, 1922)
II. Könyv 1694 - 1718
95 se merjen semmi új és az egyházban még el nem fogadóit tant akár titokban, akár nyilvánosan elhinteni, tanítni, vagy másoknak sugalmazni a püspök és tanács tudta és akarata nélkül. II. A tanácsba sem a tanárok, sem a hallgatók közül senki ne lépjen be azokon kivül, akiket e hivatalra az egész zsinat határozatával és beleegyezésével megválasztottak. Úgyszintén az, aki a tárgyalás lényeges részét előadja. III. A gyűlésben minden tanácstag Ígérje meg, hogy ő azokból, amiket ott tárgyalnak, semmit ki nem visz, el nem hiresztel és senkinek el nem mond. IV. Ha az egyház tagjai közül valaki a hitnek valamely cikkelyéről a tanácsban indítványt akar tenni, vagy ha a püspök vele tárgyal, mielőtt a tárgyalás a tanácsban megkezdődnék, Ígérje meg, hogy ő hajlandó elfogadni és aláírni az egyház határozatát és Ítéletét. Ha ezt megtenni vonakodnék, tőle mindjárt a szót megvonván, bocsássák el, vagy ha oly nagy vakmerősége miatt a tanács és maga az egyház is úgy látja jónak, távolítsák el. V. A hozzászóló adja elé, amit akar, barátságosan, nyájasan, őszintén, szabatosan és a veszekedés minden vágyának félretevésével. A püspök kötelességei. Valamint a katonaságuál egy a vezér, az építésnél egy az építőmester: úgy az egyház igazgatásában is egynek kell lennie, aki a többi egyházi szolgáknak elöljárója legyen, és pedig nem zsarnoki módon, vagy lelkének vak szenvedélye szerint és gonosz akarattal, hanem szelíden, kegyesen, alázatosan és lelkének és egész életének teljes mérséklésével. A régiek közül ezt nem helytelenül és valamely különös ok nélkül nevezték el püspöknek, habár a Pál idejében ezt a nevet általában mindenkire alkalmazták, akik szavukkal és kormányzatukkal az egyház élén állottak, mint papok, tudósok és esperesek. Először is a püspök kötelessége, hogy szentül, józanul és büntetlenül éljen. A Pál parancsa szerint (I. Tim. 3.) Szükséges azért, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfiú, éber, józan, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas stb. Második kötelessége a püspöknek, hogy a reábizott nyáj hitére és erkölcsére szorgalmasan ügyeljen fel, és annak járjon utána. Ezért mondja Pál a Cselekedetek könyvében : Viseljetek tehát gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben titeket a
