Tóth György - Költő Gábor: Az Unitárius Egyház szervezete - törvény a fegyelem felelősségéről - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 2/1. (Kolozsvár, 1922)
56 MEGJEGYZÉSEK. A római katholikus egyháznak, mint világi hatalomnak az egyes államokkal szemben elért hatalmi túlsúlya annak idején az egyház ré'zére az állami ügyekben való beavatkozást is biztosította volt. Ezen a hat. Imi viszonyon és a középkornak mindent átható vallásos életén nyugodott az a felfogás, hogy az egyházak nem csupán az egyház természetéből folyó közigazgatási és fegyelmi ügyekben, hanem a polgárok magán- és büntető ügyeiben is bíráskodhattak. A protestántizmus szelleme azonban a szentszékek büntetőjogi hatáskörét is mint szükebb korlátok közé szorította és a keletkezeit egyházaknak csupán a házassági ügyekben való bíráskodását biztosította. Az egyházi bíróságok szervezetének és hatáskörének jogtörténeti fejtegetését kerülve e helyen, csak azt kívánjuk megemlíteni, hogy hazánkban az 1894. évi XXXI. t.-c (1895. október 1 - tői kezdően) a házassági ügyekben való bíráskodást a kir. bíróságok hatáskörébe utaltatta. Egyházunk 300 éven át gyakorolt jogainak elvesztését sajnálta ugyan, de átérezve azt, hogy : „salus rei publicae suprema lex esto" — a jelzett törvény előtt tisztelettel meghajolt s egyházunk hiveit is a jelzett törvény tiszteletben tartására intette és buzdította. És ezzel hazánkban elérkeztünk a fejlődés azon fokáig, amidőn az állam'az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása folytán az egyházakat feladataik megvalósítása céljából még anyagi támogatásban részesíti, de ettől s a múlt némely hagyományainak külsőségekben nyilvánuló tiszteletben tartásától eltekintve az egyházak részére azt a tiltó parancsot állítja fel, hogy az állami feladatok körét ne túr bálják. Szóval az egyházak, mint az emberi célok megvalósítását munkáló etikai személyek, kizárólag a szervezet beléletének s az egyházhoz tarlozó hívek erkölcsiségének fejlesztésére vannak utalva Egyházunk tehát tanítói és erkölcs nemesitő feladatait, a még fennálló nehány felekezeti iskolán kívül, kizárólag a szoros értelemben vett egyházi tanítás terén fejtheti ki. Ennek a felismerése, megértése és átérzése reá kell, hogy vezessen minket annak a tudatára, hogy: „a jól szervezettségben van az erő“. Ezúttal azonban 300 éves múlttal biró egyházunknak nem az általános szervezettsége tekintetében, hanem a fegyelmezettség alkotmányos is korszerű biztosításáról kell, hogy gondoskodjunk.. Egyházi életünk rendes folyásának tényezői ugyanis elhanyagolhatják a szervezettségben reájuk váró feladatok teljesítését s ez által az egész szervezettségben akár lokálisan, akár az egész szervezettségben észlelhető rendellenes tünetek állanak elő.
