Ferencz József (szerk.): IV. törvény. A Magyarországi Unitárius Egyház belső embereinek választásáról és kinevezéséről. V. törvény Belső emberek változása alkalmával a javadalom megosztásáról - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 1p. (Budapest, 1941)
10 ség kereteiben a bécsi döntés után egy unitárius tábori lelkészi állás is szerveztetett. Befejezésül ismét szószerint idézzük dr. Tóth György megállapításait, melyeknek érdekes fejtegetései ma is helytállóak: „A belső emberek választására vonatkozó törvényünk nem áll a tiszta presbiteri egyházszerkezet elveivel összhangban, de nem is szabad felednünk, hogy egyházunk alkotmánya kezdettől fogva a zsinat-presbiteri rendszeren épült fel, mely a zsinatnak fenntartott jogokból sokat ruházott át a püspökre. így az egyház legfőbb tisztviselőjének: a püspöknek a belső emberek rendelése körül biztosított jogát egyház-alkotmányunk szellemével összeegyeztethetőnek tartom“. „A törvények jóságát nem azok grammatikailag hibátlan szövegezése, sem pedig a törvényszerkesztés fejlettebb technikája döntik el, hanem az a szellem, amelyet annak alkalmazói belévisznek és az alkalmazás által a közönségbe beoltanak.“ „Belső emberi választási törvényünk találó jellemzésére legyen szabad Ferencz József püspök felfogását idézni az alábbiakban: „Nem állítjuk, hogy közigazgatási és törvénykezési formáink mindenben megfelelnének az újabb kor közigazgatási és jogi elméleteinek, de az elméleteket a gyakorlati élet gyakran kineveti. Különben egyházi törvényeinket a szükséghez képest módosítani és változtatni, vagy egészen újakat hozni a Főtanács joga és kötelessége lévén, annak bölcsességétől függ megfigyelni az idő és kor kívánalmait, hogy az apostol szerint: mindenek ékesen és jó renddel legyenek“. „Szerény nézetem szerint — írja tovább dr. Tóth György — a mi kicsiny egyházunkban a jelenlegi törvény némi változtatással még hosszú időre megfelelő lesz.“ „Abban a véleményben vagyok, hogy a számra nézve nagy protestáns egyházak is a felettes hatóságoknak biztosított jelölés jogán oly korlátokat állítottak fel az egyházközségek szabad választási jogával szemben, hogy a mi egyházi törvényünk a választás tekintetében a legszabadabbnak mondható. A püspöknek biztosított jogot az egyházközség presbitériumát megillető korlátlan számú feltétlen jelölési jog kellően ellensúlyozhatja és bízom a jövőben is, hogy egyházunk élén oly főpásztor fog állani, aki minden egyházközség és egyházunk érdekét felül tudja helyezni a magánérdekeken.“ „A mi kicsiny egyházunkban a helyes kormányzáshoz tartozik az is, hogy a hivatásos papok azon a helyen legyenek értékesíthetők, ahol tehetségüknek megfelelőleg a köznek a legnagyobb szolgálatot tehetik. Ezt pedig, a helyi viszonyok ismeretén alig felülemelkedő egyházközségek, teljes korlátlansággal kevésbbé hivatottak elbírálni, mint az egész egyház irányításáért történelmileg is felelős egyházfő.“6 6 Lásd a IV. te. 3. szakaszánál található jegyzetet is.
