Ferencz József (szerk.): IV. törvény. A Magyarországi Unitárius Egyház belső embereinek választásáról és kinevezéséről. V. törvény Belső emberek változása alkalmával a javadalom megosztásáról - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 1p. (Budapest, 1941)
8 e jog gyakorlását mondhatni korlátlan hatalommal a püspökre ruházta. Az időpont ismeretlen, dr. Tóth feltevése szerint valószínűleg a nagyon tevékeny Körmöczi János püspökségének legelső éveiben történik, mert 1833-ban már arra történt utalás, hogy a „Super intendentia“ éljen a „szokásban volt törvényes auctoritásával“ és „rendeljen az ürességbe jött papságokra“. III. A XIX. század első felének szabad levegőjében egyházi törvényhozásunk 1840-ben eltörli a rákényszerített rendelési rendszert. A korszellem hozta létre a fejlődés új fokát, mely a nyilvános pályázattal összekötött választás rendszerére tért át. A püspöknek kötelességévé tétetik, hogy a papokat hívja fel, hogy az üresedésbe jött állásokra „kívánataikat tegyék meg“, azaz pályázzanak. E törvény a gyakorlati alkalmazásban azonban nem vált be. Sok dolgot adott az egyházi főhatóságnak és a gyülekezetek érdekeit sem tudta kielégíteni. IY. Rövid öt esztendő elmúltával a homoródalmási zsinat már újra törvényt alkot, mely az 1840. évi bölöni zsinaton alkotott törvénnyel összehasonlítva, visszaesést mutat. A második korszakban (1778—1840) a rendelés joga kizárólag a püspöké, a harmadik korszakban (1840—45) nyilvános pályázat hirdetendő. E két véglet ellentétét egyenlíti ki az 1845. évi új törvény, mely a választással összekötött püspöki rendelést teszi határozattá. E törvény, mintegy félszázadon keresztül megfelelőnek bizonyult. Amidőn a főtanács 1889-ben, az 1845-ben megállapított papválasztási törvényt módosítja, lényegileg csak a már lefektetett alapelveket fejleszti tovább. Az 1889. évi törvény felöleli az alapelvekből folyó adminiszitrativ választási intézkedéseket is, de még mindig nem tökéletes, mert kodifikálatlan egyházi törvényeink dacára, egyszerűen utal a vonatkozó egyházi törvényekre.5 V. Az 1909-ben törvénymódosításra kiküldött ad hoc bizottságok elé a közvélemény bizonyos kívánságokat is fektetett. A belső emberek választásáról szóló 1889. évi törvény revideálására az E. K. Tanács Ferencz József püspök és Csifó Salamon teol. tanár afiait kérte fel. A közvélemény a belső emberek választásáról szóló törvény átdolgozása kapcsán két kívánságot állított fel: a) az üresedésbe jövő lelkészi állásokra nyilvános pályázat hirdettessék és b) a „kirendelés“ helyett a jövőben „kinevezés“ eszközöltessék. A törvényjavaslat elkészítésére kiküldöttek e két szempontot maradéktalanul érvényesítették. Az Egyházi Főtanács 41. jkvi. sz. a. 1912-ben a fenti két elv figyelemben tartásával átdolgozott törvényjavaslatot letárgyalta és határozattá emelte. E két elv keresztülvitelén kívül az új 1912. évi törvény az 1889. évivel 5 Az „Unitárius Egyház“ c. lap I. évf. 9. számában megjelent közlemény szerint a megüresedett papi, ónekvezéri, kántortanítói, illetve tanítónői állások nyilvános pályázat útján volnának betöltendők (Tóth).
