Tóth György (szerk.): Az Unitárius Egyház szervezete - Az Unitárius Egyház törvényeinek gyűjteménye 1. (Kolozsvár, 1921)
A) Egyházi szervezeti törvény - I. Rész. Egyházközségek, egyházközségi hatóságok és tisztviselők
33 Hosszabb szabadságok megokolt esetben mindenkor Írásbeli ulon kérelmezendők, mely kérvények az egyházközséghez nyújtandók be, honnan az esperes útján és véleményével terjeszíendők fel a püspökhöz. Igazolt betegség esetén a püspök hat hónapi szabadságot engedélyezhet, ezt egyszer megismételheti, a szabadság azonban egy huzamban egy éven túl nem terjedhet. Hosszabb szabadságolás esetén a helyettesítésről a püspök intézkedik.1 A nyugdíjazás iránti kérés is az egyházközséghez nyújtandó be.1 2 104. §. A lelkész az 1898. évi XIV. t. c. alapján igényt tarthat fizetésének állami segéllyel való kiegészítésére. Egyházi fizetésének minden növekedését köteles az egyházi főhatóság útján három hónap alatt a vall. közokt. miniszterhez bejelenteni, mert annak eltitkolása azon lelkészi állásban a jövedelem kiegészítési igény elvesztését vonja maga után. A képesítésben beállott változás is bejelentendő a vonatkozó okmányokkal együtt három hófiap alatt. 105. §. Minthogy a lelkész híveinek minden tekintetben vezetője kell hogy legyen, igyekezzék azok bizalmát, szeretetét és tiszteletét megszerezni. Látogassa meg őket saját otthonukban minél gyakrabban, vegyen részt azok örömében és fájdalmaiban, legyen a szerencsétlenek vigasztalója, a tanácstalanok tanácsadója, az egész gyülekezetnek barátja, atyja, minden hivatalos és magánügyükben járjon el velük szemben teljes jóakarattal és szeretettel.3 106. §. A lelkész magánélete legyen feddhetetlen, házas 1 A külföldi tanulmányutat is a püspök engedélyezi s ekkor is ő gondoskodik a helyettesítésről. Az anyagi kérdés az E. K. Tanácshoz tartozik. 3 a) 103. §. A lelkész egyházközségéből egy héten túl esperes! engedély nélkül nem távozhatik, ilyenkor köteles gondoskodni, hogy a rendes istentiszteletek megtarthatók legyenek, azok végzésével az énekvezért vagy valamely szomszédos Ielkésztársát bízván meg. b) Az 1912. évi E. Főtanács jkvének 107. pontja szerint: Az udvarhelyi egyházkör a belső emberek szabadságolása és nyugdíjazása körüli eljárásra vonatkozólag ad be indítványt. E. K. Tanács ez indítványt 863—1912. sz. alatt elfogadásra ajánlja s egyben javasolja, hogy mondassák ki az, hogy jövőre a belső embereknek úgy szabadság, mint nyugdíjazás iránti kérése a saját egyházközségeikhez adandó be. Innen az esperes! hivaial utján a püspökhöz, illetve az E. K. Tanácshoz terjesztendő fel. Igazolt betegség esetén a püspök hat hónapi szabadságot engedélyezhet. Ezt egyszer megismételheti. De ezentúl senkisem szabadságolható. A főtanácsi bizottság részletes javaslatot terjeszt be, mihezképest az E. Főtanács az Egyházi törvénynek a belsőemberek szabadságolására vonatkozó 103. illetőleg 111. §§-ait a következőleg módosítja: [L. a törvényszöveget.] 3 Ezt a nagyfontosságu sociális munkát a protestáns lelkészek ma nem teljes odaadással teljesitik.
