A magyar unitárius egyház nyugdíjintézetének szabályzata az időközi módosításokkal (Kolozsvár, 1936)

11. FEJEZET.

A tagok ellátásáról.

§. A 4. §-ban meghatározott és nyugdíjigénnyel járó szolgálati minőségben működő alkalmazott nyugdíjra tarthat igényt akkor, ha legalább 10 évi beszámítható szolgálati ideje van, (45/1935. főt. jkv.)a nem teljes jogú tagnál pedig ezen kívül, ha betöltötte 25. szolgálati évét és állását a 12. §-ban írt módon elvesztette.

§. Az alkalmazott kérelmére a nyugalombahelyezést el kell rendelni, ha a kérelmező:

a) olyan testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, amely őt szolgálatának ellátására véglegesen, vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi;

b) 65. életévét betöltötte.

Tekintet nélkül azonban életkorára, 1934 december 31-ike előtt nyugalomba bárki csak a nyugdíjbizottság javaslatára az E. K. Tanács különös engedélyével mehet.

18. §. A nyugalomba helyezést hivatalból is el lehet rendelni, ha :

a) az alkalmazott 70. életévét betöltötte;

b) bár szolgálattételre testi, vagy szellemi fogyatkozásai miatt képtelenné vált, nyugdíjaztatását azonban még sem kérte;

c) nyugdíjaztatását a rávonatkozó állami törvények feltétlenül kényszerítő hatással követelik;

d) állása megszűnt és hasonló állásra át nem helyezhető;

e) betegség miatt egy esztendőnél több idő óta nem teljesít szolgálatot.

Az egy esztendő megállapításánál a közbeeső szabadságon töltött időt figyelmen kivül kell hagyni, a közbeesőleg tényleges szolgálatban töltött időt pedig csak akkor lehet figyelembe venni, ha a szolgálatban töltött idő, az azt közvetlen megelőzően, betegen töltött időnek felét eléri. Ezen esetben a nyugdíjazás lehet ideiglenes is, csak a betegség tartamára szóló.

E pontok esetében való nyugalomba helyezést a Ny. B. javaslatára az E. K. Tanács rendeli el.

Büntetésből senkit sem lehet nyugalomba helyezni.

19. §. A testi, vagy szellemi fogyatkozás miatti szolgálatképtelenség orvosi bizonyítvánnyal igazolandó; de a nyugdíjbizottság— 10 —

k