Tóth György: Az Unitárius Egyház zsinattartási joga (Budapest, 1941)
11 Van azonban az erdélyi nézőpontnak még egy másik árnyalódása is. A protestáns egyházak nemcsak zsinaton, hanem más gyűléseken is alkothatnak egyházi szabályokat. A magyarországi lutheránus egyház az 1791. évi zsinat végzéseire nem nyerte el a királyi megerősítést. Az 1804. évi egyetemes gyűlés is megpróbálta a szentesítés kieszközlését, azonban ekkor sem sikerült. Ebben a helyzetben az ág. evangélikus egyház egyházkerületenként alkotott szervezeti szabályok által kormányozta az egyházat — míg végre az 1891. évben az egységes zsinati törvény megalkotására került a sor.1 A zsinati törvényhozással szemben azért tartottam szükségesnek a történelmi példára utalni, mert az unitárius egyház jelenlegi alkotmánya szerint autonomikus jogkörben érvényes egyházi törvényt két testület alkothat : 1. az Egyházi Főtanács (Supremum Consistorium), amely évenként egyszer Kolozsvárt ülésezik (200. és 207. §) és 2. a Zsinati Főtanács (Consistorium Synodale), amely minden negyedik évben — szükség esetében azonban rendkívülileg rövidebb időközökben is tartatik — valamelyik egyházközségben. E két testület egymáshoz való viszonyát a zsinati• főtanácsra vonatkozó 216. § ekként határozza meg : «Hatásköre az egyházi törvényhozás és kormányzás tekintetében ugyanaz, mint az Egyházi Főtanácsé, azonban a) a püspök és főgondnokok választása és felesketése ; b) új lelkészek felszentelése rendesen zsinati főtanácson történik. Kivételesen azonban, ha zsinati főtanács a körülmények miatt nem lenne tartható, az Egyházi Főtanács ezeket is ugyanazon jogerővel eszközli.2 A püspökválasztó zsinati főtanács azonnal értesíti a valiás- és közoktatási minisztert a választásról az Appr. Constitutio 1 Őfelsége által jóváhagyva 1894 X. 14-én, Gödöllőn. L. Thébusz János : Zsinatok történetét. (Bpest, 1895.) 2 Ez a rendelkezés a zavaros idők rossz emléke, amikor hosszú időn át nem volt zsinat tartható.
