Báró Petrichevich Horváth Kálmán elnök urnak a Dávid Ferencz-Egylet központi Választmánya gyűlésében tartott BESZÉDE (Kolozsvár, 1899)
Báró Petrichevich Horváth Kálmán elnök urnák a Dávid Ferencz-Egylet központi Választmánya gyűlésében tartott Tisztelt hölgyeim és uraim! Szerényen és alázatosan lépek nagynevű elődeim örökébe. Szerényen, érezve kicsiny tehetségeimet a nagy czéllal szemben, melynek szolgálni hivatva vagyok. Alázattal gondolva azon nagy sikerekre, melyeket tisztelt elődeim e helyen szent válásunk érdekében kifejtettek. Midőn most egyletünk részéről emlékeiknek, ez alkalommal is, tisztelettel adózom : pár szót kívánok szólani egyletünk czéljáról, hivatásáról a vallásos és erkölcsös élet fejlesztésére. Ha áttekintünk a megtörtént eseményken, azok okain és következésein, komoly megfontolásunk eredménye lesz, hogy a jó erkölcs alapja a családi, a társadalmi és állami életnek. Ezekre, mint gránit-sziklakemény falra építhetni fel mindazon intézményeket, melyek nem nélkülözhetők, hogy az emberek közt kifejlődhessék egy megelégedett, rendszeres társadalmi élet, melyekre ép oly szükségük van, mint az emberi testnek a levegőre, hogy élhessen és elvégezhesse a természet^ltal ráruházott functiokat. Az erkölcsi élet talajjában terem meg a család és a társadalomban élő egyének boldogsága; melynek törvényei alatt — azokra utalva és ahoz fűződve — együttesen alkotják azon kívánt állapotot, a melybe mindnyájan, kik gondolkozni tudunk és a magunk javát munkálni akarjuk, bejutni óhajtunk. Midőn meglazulnak ezen, az emberbaráti szeretet és az egymásiránti méltányosságérzetéből alkotott kötések — akkor csak hajszálon függ az abban élő emberek boldogsága és minden perczben várhatjuk annak temetését.
