Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

I. Az ezernyolcszázas évek

Amikor Bölöni Farkas Sándor 1833-ban létrehozta az úri kaszinót, természetesen az elit közép- és kispolgári társadalmi réteg felnőtt tagjainak, a diákság sem akart lemaradni, s a Baráti Körből 1834-ben Olvasó Társaságot alakítottak. Célja külföldi és ritka magyar könyvek, folyóiratok beszerzése, a gondolkodás és beszédkészség fejlesztése, a becsületérzés és tudásvágy felkeltése volt. Hivatalos díszkönyve a Remény nevet kapta. A kiadvány a kolozsvári magyar nyelvű diáksajtó legelső előfutárának tekinthető, bár megjelenése nem volt rendszeres, még évfolyami jelzéssel sem látták el. Benne kézzel vezették a legsikeresebb irodalmi munkákat.

Serdiilet, Virulat, Ébredő címmel Kőváry László és Jakab Elek szerkesztésében évente kiadták a körben felolvasott ügyes írásokat. A Társaságban elmondott hivatalos beszédek jegyzőkönyve Beszédtár címen maradt fenn. 1838-ban már a Remény Zsebkönyv is megjelent nyomtatásban, mint a Társaság legnagyobb kiadói teljesítménye: 31 szerző versét, prózaírását tartalmazza 377 oldalon. A zsebkönyvet 1840-ben és ’41-ben is kiadták.

Az ezekkel egyidőben született kollégiumi iratok 1839-től számítva teljesen megsemmisültek, az 1848-as szabadságharc idején a kollégium épületében ugyanis kórház működött. Emellett a műhelymunka másik akadályát jelentette a helyi városvezetés rosszalló véleménye, amely a magyar közösségi haladás hátráltatására megtiltotta a nyomtatott könyvek további kiadását és az egyes önképzőkörök kapcsolattartását. Az osztrák aggódásra tényleg volt ok, hiszen a Remény szerkesztése valóban nemcsak irodalmi, hanem kulturális és társadalmi mozgalmat is létrehozott, amelybe a reformkori erdélyi fiatalság színe-java kapcsolódott be: a már említett Szentiváni Mihály, Kriza János, Kőváry László és Jakab Elek mellett Mentovich Ferenc és Medgyesi Lajos is.

Még jóval ezelőtt, a nemzeti függetlenség kivívásának évében, alig pár nappal a pesti események előtt s valószínűleg azok előkészületének hatására is, 1848. március 12-én a papnevelő intézet néhány hallgatója Orbók Ferenc indítványára Bibliaolvasó Társaságot alapított.5 Összejöveteleit naponta 14-15 óra között tartották, tartalmát bibliaolvasás és -magyarázat töltötte ki. A munkát félbeszakította a napokkal később kitört szabadságharc, a tagok lelkészi pá5 Egyházi Lap. A papnevelő intézet hallgatói önképzőkörének kéziratos lapja. XXIII. évfolyam.

7