Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
IV. Az ezerkilencszázhúszas évek
lyekben kérte az egyes egyházközségek egyleteinek korlátozásáról szóló jelentések felterjesztését. A válaszként bezúdult helyi panaszok áradata a hatósági korlátozások minden elképzelést felülmúló változatosságáról tanúskodik. Sinfalván20 például a Dávid Ferenc Egylet működését a liberális prefektus engedélyezte, de az őt felváltó néppárti hivatalnok a rendeletet visszavonta. Torockószentgyörgyön21 még a bállal egybekötött műsoros esték rendezéséhez is külön engedélyt kellett kérni, Torockón22 a rendkívüli szigorúság két éve megtiltott bármilyen egyleti megnyilvánulást. József Lajos sepsiszentgyörgyi lelkész szerint az akadályoztatások fő oka az volt23, hogy „a Dávid Ferenc név semmiképpen sem tetszik”. Nagyajta lelkésze, Taar Géza beszámolója szerint a baráti „pretura” hivatal azért tiltott be minden egyházi összejövetelt, mert 1927 karácsonyában a reformátusok szervezte bál után két részeg fiatal az utcán a magyar himnuszt énekelte.24 A bölöni egyházközségben hosszú kísérletezés után 99 taggal 1926-ban megalakult a nőszövetség, de összejöveteleit azonnal be is tiltották. A román görögkeleti egyházközség egyletei viszont annál szabadabb teret kaptak, sőt ezt annyira agresszív, ellenséges módon élték meg, hogy korlátozásukra a központi Dávid Ferenc Egylet külön kérte25 az Egyházi Képviselő Tanács közbenjárását. S hogy lelkészeink, egyházközségeink mégis mennyire magukra maradtak sokszor ebben a „süssyphosi” küzdelemben, arról tanúskodik Sebe Ferenc pipei lelkész panasza, akinek kulturális munkáját még a község állami iskolájának magyar tantestülete sem nézte jó szemmel: „Ha a tiszteletes úrnak kedve van, ám csinálja, de mi anyagi és erkölcsi felelősséget nem vállalhatunk érte!”26 Az ilyen jellegű, hol nyugtalan, hol kétségbeesett felterjesztéseket kiváltó helyzet nemcsak a fenti időszakban, de a húszas és harmincas években szinte állandó jelleggel jelen volt egyházközségeink életében. A hűségesen és pontosan felterjesztett jelentések alapján az egyházi főhatóság, bárhogyan igyekezett is, jobbára eredmény nélkül küzdött, s próbálta menteni, ami menthető volt. 20 5/1927, Lelkészi Hivatal 21 8/1927, Lelkészi Hivatal 22 16/1927, Lelkészi Hivatal 23 173/1927, Lelkészi Hivatal 24 5/1928, Lelkészi Hivatal 25 25/1927, DFE 26 8/1927, Lelkészi Hivatal 71
