Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)
X. Ezerkilencszázharminchárom
Ugyanebbe a munkába kapcsolódtak be az Olt túlsó partján Taar Géza, a Háromszék köri alszervezet elnöke és titkára, Kovács Domokos: január végén meglátogatták a sepsiszentkirályi és kökösi ifjúsági egyleteket. A találkozás célja az volt, hogy minden hivatalos kerettől és külsőségtől mentesen az ifjúsággal baráti beszélgetésen találkozzanak. A látványos ünnepségekkel és tudományos értékű előadásokkal ugyanis nem mindig lehetett átfogó eredményt elérni. Emellett a felnőtt réteg bizalmának további megnyerésére az ifjúsági ügyek kapcsán megbeszélést tartottak az egyházközségek prezsbitériumával is. Februárban még egy szenzációs hír érkezett vidékről: Kádár Lajos védnöksége alatt Nagyszebenben is megalakult az Unitárius Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet. Tagja 10 leány, 12 fiú, indulásból sikeres teadélutánt rendeztek az egyházközségi tagoknak. Elnöknek Incze Mihályt, alelnöknek Kádár Ferencet, titkárnak Csulak Árpádot választották. Sepsiszentkirályon az ifjúsági egylet munkája nagy eredményt ért el, hiszen ez évtől az 50 egyleti tag az összejöveteleket az általuk is felépített új kultúrházban tartotta. A kökösi lelkész vallomása pedig a helyi ifjúság egyházhoz való ragaszkodásáról beszél: „Bár itt-ott mutatkoznak néha bizonyos öncélúság és elkülönülni akarás jelei, egyre általánosabbá lesz az a belátás, hogy az ifjúsági egyleteknek nem az egyházon kívüli munka a hivatásuk, hanem az egyházközségek megerősítése.”8 A februári, s különösen a márciusi Kévekötés-címlapok aztán jócskán kárpótoltak az előbbi „buda-pestis” bosszankodásért: előbbi a torockószentgyörgyi várromot, utóbbi a Vargyas patak völgyét tária fel. így már sokkal hangulatosabbnak tűnik az az ifjúsági délután is, amelyet az Egyetemes Szervezet hívott össze február végén Kolozsváron. A formai felhajtástól és a díszes meghívott seregtől eltekintve a rendezvény igazi értéke az ifjúsági munka állapotának számbavétele volt. „Megállottunk egy percre, hogy körülnézzünk, a tisztázandó kérdéseket átszűrjük magunkon - s aztán tovább.” Szent- Iványi Sándor a főiskolások egyházi munkába való bekapcsolásáról beszélt. Az egyháznak szüksége van a főiskolásokra, mert utánpótlása biztosítékai, s mert ők a hangtalan, azaz önkifejezésre képtelen ifjúsági tömegek szócsövei. A főiskolásoknak is szükségük van az Esperesi vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1934. 196
