Gyerő Dávid: Kévekötők. Az erdélyi unitárius ifjúsági mozgalom története (Sepsiszentgyörgy, 2000)

X. Ezerkilencszázharminchárom

pénzeli - de arról nem volt szó, hogy az anyagot is ők szolgáltat­ják. Az ottani hatalmas hagyományos keresztény tömb nyomása alatt mindig is kénytelenek voltak elrejteni sajátos unitárius eszméiket s azzal védekezni, ami közös — holott pont ezzel volt a gond. Semmi sem állott távolabb a Balázs Ferenc keleti hatásokat is hozó ideoló­giai eszméit oly természetesen elfogadó erdélyi ifjúsági mozgalom­tól, mint ez a magatartás - éppen ezért annyira zavaró a magyaror­szági, a keresztény értékekkel való kiegyezésre hívás felkarolása. Sőt mi több, a magyarországi írások könnyebb begyűjtése ér­dekében létrehozták a Kévekötés magyarországi szerkesztőségét és kiadóhivatalát is.4 Az áprilisi Kévekötés címlapját pedig egyenesen a budapesti Brassai Sámuel Ifjúsági Egylet helyiségét ábrázoló rajz „díszíti”: mintha Erdélyben nem lett volna sok tíz olyan falusi egy­let, amelyek tagjai kicsiny egyleti otthonaikat saját költségükön hoz­ták létre. Az Egyetemes Szervezet kolozsvári székhelyéről és irodá­járól nem is beszélve... A Magyarországról özönlő valláskövetelő áradat Fikker szerkesz­tőt is arra indította, hogy hozzászóljon a témához, s egészen találó módon tette: egy keleti mesével világított rá üzenetére. Egy folyóban élő haltársaság nem értette, miért nevezik őket vízben élőknek, mert fogalmuk sem volt arról, mi a víz. Az ügy kapcsán megkérdeztek hát egy bölcs öreg halat, aki aztán jól megválaszolt nekik: „Ti gyávák, kik titkokat kerestek,/ Az Istent meglátni szemeitek restek./ A vízben éltek, a vízben mozogtok,/ Menjetek vissza s legyetek okosok.”5 Az év elejének másik égető ifjúsági problémája az előző évi főtanácsi ülést követően a hivatalos egyházi vezetéssel való konflik­tus továbburjánzása volt. Boros György ugyanis nem engedte el az ifjúsági kérdések felvetésén annyira kifinomult füle mellett a Kéve­kötés számonkérő mellveregetését, s a lapban nyomban meg is vá­laszolta azt. „A bátorság még nem bölcsesség. A Kévekötés még nem magvetés. Az elégedetlenség még nem építő munka.” Az olyan véleményekre adni pedig, amelyekre az ember nem emlékszik pon­tosan, rosszabb, mint nevetséges. Főpásztorsága az Egyetemes Szer­vezet munkáját az első pillanattól kezdve a legmesszemenőbben ér­tékelte és támogatta. Elégedetlensége a főiskolai ifjúság tanulmányi középszerűségére s különösen a teológiai hallgatók készülésének ko­4 Budapest IX, Rákos u. 3. 5 Az utolsó szó nem a legjobb fordítói megoldás: a „boldogok” talán jobban talál nyelvi­leg is, eszmeileg is. 194

Next

/
Oldalképek
Tartalom